Az első világháborúban harcolt Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred tiszteletére szerveztek megemlékezést pénteken, Székesfehérváron. A katonai tiszteletadással lezajlott eseményt Székesfehérvár Önkormányzata szervezte a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága és a Krajczáros Alapítvány közreműködésével. A megemlékezés a beszédek, egy vers és egy katonadal elhangzása után hagyományosan koszorúzással zárult a Zichy ligetben.

 

Július 18-a az első világháborúban harcolt Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred Emléknapja. Az alkalom tiszteletére Székesfehérvár Önkormányzata hagyományosan megemlékezést szervezett a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága és a Krajczáros Alapítvány közreműködésével. A résztvevők lerótták tiszteletüket a gyalogezred előtt, amely megjárta a Kárpátokat, harcolt a betörő orosz csapatok ellen, majd 1915-től az olasz fronton, főként a Doberdón és környékén vívott állóháborúban töltött be meghatározó szerepet. A katonák a zord körülmények és a tetemes emberi veszteségek ellenére is hősiesen helytálltak, és méltán váltak Székesfehérvár emblematikus, katonai-történelmi példaképeivé.

 

A katonai tiszteletadással lezajlott eseményre hagyományosan a Zichy ligeti emlékműnél került sor, melynek szomszédságában áll az ezred egykori laktanyája. A történelmi zászlók bevonulása, majd a Himnusz elhangzása után Huszár János vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke mondott beszédet, melyben az idő múlására, a halványuló emlékezetre és az utódok kötelességére hívta fel a figyelmet.

 

„A ma élők vajon ismerik-e, tudják-e, átérzik-e annak a tényét, hogy a világégés borzalmas időszakában élő emberek között ott voltak őseik, közvetlen rokonaik, akik harcoltak a frontokon, és küzdöttek a hátországban, túlélték a borzalmakat, vagy az életüket áldozták? Vajon ennyi idő távlatából át lehet-e érezni egy olyan kor hangulatát, amelyben az embertelen háború kirobbanását érthetetlen módon emberek milliói üdvözölték, magasztalták és támogatták? Meggyőződésem, hogy nem, de szó nélkül hagyni és felejteni nem szabad! Emlékezni és emlékeztetni nekünk, utódoknak kell! Az utókornak kötelessége honvédő hagyományaink, értékeink őrzése és továbbfejlesztése!...Nincsenek már közöttünk, akik el tudnák mondani a régmúlt idők történéseit. Nekünk kell ezt megtenni!” Szavai szerint a tettekre buzdítás, azok végrehajtása és a múlt megértése különösen fontos Székesfehérváron, abban a városban, amely régi és sokszínű emlékekkel rendelkezik, és ahol a történelmi korok mementói alkotnak egységet a modern lét elemeivel. „Ha mi, fehérváriak, sétálunk a Zichy ligetben, és elmegyünk a világ legbüszkébb oroszlános szobra előtt, nemcsak a tizenhetesek emléke előtt tisztelgünk, hanem a világ minden táján szétszórt, korhadó fakeresztek és jeltelen sírok előtt is.” – hangzott el Huszár János vezérőrnagy beszédében.

 

A megemlékezés Szlávik Gábor hadnagy „A lövészárokban” című versével folytatódott Zsovár Andrea tolmácsolásában, majd Simon László mondott köszöntőt, aki évtizedek óta szívén viseli az emlékmű gondozását, és aki 2013-ban fiával együtt elkészíttette a gyalogezred egykori csapatzászlajának hű mását. „Hiszem és vallom, hogy nekünk őriznünk kell a tizenhetesek közt elhaltak emlékét, fenn kell tartanunk történetüket, és tovább kell örökítenünk hősiességüket, szenvedéseiket az utánuk jövő generációk számára. Ezért gondolom úgy, hogy katonadalaikat is életben kell tartanunk minden panaszukkal, minden fennköltségükkel együtt.” Simon László a beszéd után Kunos Endre „Kitárom reszkető karom” című katonadalának eléneklésével zárta emlékezését.

 

 

Az esemény zárásaként koszorúzásra került sor. Koszorút helyezett el Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, Petrin László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Huszár János vezérőrnagy, az MH ÖHP parancsnoka és Simon László. Ugyancsak koszorúztak a rendvédelmi szervek és a katonai hagyományokat ápoló civil szervezetek vezetői, képviselői. Az ünnepségen részt vett, illetve koszorúzott Burján Zsigmond operatőr és Monori Márk rendezőasszisztens is, akik „Csak még egyszer előre” címmel játékfilmet készítenek a 17-es gyalogezredről. A katonák hősies helytállásáról, az otthonhagyottakról, a haza iránti vágyakozásról szóló alkotás forgatása augusztusban kezdődik.