A város ünnepi műsorát, A forradalom színei című látványos, fiatalos összművészeti utcaszínházi produkciót fehérvári fiatalok, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium művészetis diákjai, néptáncosok, kórusok, hagyományőrzők adták elő – 300 fiatal fogalmazta meg, mit jelent az ő olvasatukban a hit, a remény, az elszántság és a közös akarat:

„A 170. jubileumi műsor szerkezete a magyar trikolor köré épül. Miközben megidézi az 1848. március 15-e eseményeit, a történéseket párhuzamba állítja a magyar nemzeti lobogó színeivel. A piros az erő: az az erő, amellyel Petőfiék hajnalban belevágtak a látszólag reménytelen feladatba. A fehér a hűség: a Landerer Nyomdába történtek után válik számukra láthatóvá, hogy akár erőszak nélkül is győzhet a forradalom. A zöld a remény, amikor este egész Pest és Buda mámorosan ünnepli a kivívott diadalt. A három szín együtt – nemzeti identitásunk, szabadságunk jelképe. Az idei előadás e kérdéskör köré épült.” – fogalmazott dr. Matuz János, a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa, a darab írója és rendezője. A produkció koreográfusa Marton János, a zenei vezető Cserta Balázs volt.

A Helyőrségi Zenekar és a történelmi zászlók bevonulását követően kezdődött a város ünnepi megemlékezése.

Dr. Cser-Palkovics András polgármester ünnepi gondolatait tolmácsolva kifejezte: „Amikor évről-évre eljön ez a nagyszerű nap, úgy gondolom mindnyájan – kortól, nemtől, hittől, politikai meggyőződéstől függetlenül – egyforma elhatározással ébredünk: meg kívánjuk ünnepelni nemzeti történelmünk egyik legragyogóbb pillanatát, azt, amelyen a szabadságra vágyó nép hitet tett szándéka mellett, hogy bárhogyan is, de kiharcolja jogos jussát, szabadságát és függetlenségét!” – kezdte beszédét a polgármester. A jelenbeli és a 170 évvel ezelőtt zajlott történelmi események párhuzamáról azt mondta: „Korunk - történéseit, viszonyainak bonyolultságát, ezek lehetséges következményeit tekintve – semmivel sem problémamentesebb, mint volt a XIX. század közepe. Itt Európában ugyan nagyjából elült azóta a csatazaj, kevesebb a kardcsörtetés, de a nemzetek akarata a deklarált szándékok dacára sem itt, sem a nagyvilágban nem akar egységes közakarattá összeállni. A népek és az érdekcsoportok törekvései gyakorta feszülnek egymás ellen, és nem mindig lehet közös utat találni köztük. A ma reálpolitikusainak – csakúgy, mint Kossuthnak és társainak – a „bajok özönén” kell tartaniuk a szemüket és azon munkálkodni, hogy legyen tere a „békés kiegyenlítésnek”.

 

Dr. Cser-Palkovics András a történelmi főváros értékeiről és törekvéseiről így fogalmazott: „Mi Szent István királytól kezdve keresztény uralkodók sorának koronázó és temetkező városa voltunk, ennek láttuk, látjuk és fogjuk is látni magunkat. Évről-évre visszatérő ünnepeink, vigasságaink és megemlékezéseink, táncaink, színeink, dalaink mind erről a múltról és jelenről szólnak, és ez jó nekünk így. Mindazok előtt, akik ezt tisztelettel elfogadják, mint címerünkön is, kapuink nyitva állnak és a szívünk is megnyílik. Én úgy hiszem, és ezen munkálkodunk képviselőtársaimmal, hogy Székesfehérvár, az ország történelmi fővárosa példát mutasson törekvéseiben arra, hogy minden építeni, jobbítani szándékozó ember – legyen az átlagpolgár vagy politikus, – hitétől, meggyőződésétől, bőrszínétől függetlenül, szabadon kimondhassa és megtehesse azt, amivel meggyőződése szerint a várost szolgálja. Mindnyájan tiszteljük mások kultúráját, hitét, de ugyanakkor a magunkét – aminek múltjára és jelenére is büszkék vagyunk – nem kívánjuk alávetni semmilyen más akaratnak, azt őrizni és ápolni akarjuk!”Ünnepi beszéde végén a polgármester néhány személyes gondolattal fordult politikustársaihoz:„Különösen nagy vívmány, hogy szabadon ünnepelhetjük hőseink emlékét, demokratikus keretek, sőt, választási plakátok között. De soha ne felejtsük el, hogy a demokrácia felelősséget is ró ránk, a ma közszolgáira. Amit teszünk, vagy mondunk, annak súlya van, mert hatást gyakorol, és nagyon gyorsan tud terjedni. Lehet 2018-ban láncokat kötni magunkra, mintha ..., de az attól még nem lesz Táncsics börtöne. A különbség ugyanis pont az a demokrácia és a diktatúra között, hogy a demokráciában egy valami ellen akár még oly jogos tiltakozás okán is magam egy sajtóesemény miatt láncra verhetem ugyan, de a sajtóesemény után azt eloldom és hazamegyek vacsoraidőre a családomhoz. A diktatúrában pedig mások, jogtalanul vernek láncra és nem megyek haza vacsorázni, hanem marad a börtönkoszt. Ne riogassunk diktatúrával ott, ahol nincs, mert azok emlékét gyalázzuk meg, akik életüket, valódi személyes szabadságukat adták, hogy mi ma demokráciában élhessünk, tiltakozhassunk egy kampányban, aztán az emberek pedig szabadon dönthessenek. (…) Biztonság, kiszámíthatóság, nyugodt fejlődés! Ezt várják tőlünk az emberek!”

A Városház téri megemlékezésen dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke a keresztény gyökerekhez való visszatérésről, az ősök tiszteletéről beszélt: „Meggyőződésünk szerint Európa identitása és igazi ereje nem az egekig dicsőített multikulturális társadalmakban, hanem az ezeréves nemzetek sokszínűségében rejlik. Megszoktuk, hogy nekünk Firenzéről a Mediciek jutnak eszünkbe, Párizsról meg a Notre Dame, és élvezzük, hogy Bécsben még mindig felfedezhetjük az egykori császárváros varázsát.” – fogalmazott, és a biztos alapokon álló nemzeti identitás megőrzését hangsúlyozta. „Azt se felejtsük el, kedves honfitársaim, hogy a magyarok alapvetően békés úton, tárgyalással szeretnek eredményt elérni, ezért többnyire nem rajtunk múlt, ha országunk védelmére fegyveres konfliktusba sodródtunk. Nem rajtunk múlt, hogy a szép szóval elmondott, tiszteletteljes kérésünket nem vették figyelembe és nemzeti önrendelkezésünket elvitatták. Nem rajtunk múlt, hogy ügyeinkbe olyanok avatkoztak bele, akiknek arra felhatalmazásuk nem volt. Hadd idézzem Kossuth Lajost, aki még a forradalom előtt elmondott beszédében is azt hangsúlyozta, hogy „törvényeink csak azáltal nyerhetnek életet és valóságot, hogy végrehajtásukkal minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány leszen megbízva(…).” – zárta beszédét dr. Molnár Krisztián, és a ’48-as hagyományt a hazaszeretet és az egymás iránti tisztelet gesztusaiban való megélésének üzenetével tolmácsolta.

A megemlékezés résztvevői a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekarral a Fekete Sas Szállóhoz vonultak – ahol annakidején a pesti események hírére a székesfehérvári ellenzéki ifjúság gyülekezett – és koszorúzással hajtottak fejet a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.

Közös koszorút helyezett el Vargha Tamás Székesfehérvár országgyűlési képviselője, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Dr. Simon László kormánymegbízott, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei közgyűlés elnöke és dr. Cser-Palkovics András polgármester. Tiszteletüket rótták le a katonai szervezetek, a rendvédelmi szervek, az egyházak, valamint a pártok, a nemzetiségi önkormányzatok, a felsőoktatási intézmények, a hallgatói tanács, a diáktanács, a tankerületi központ és a múzeum képviselői. A koszorúzáson fejet hajtottak a hagyományőrző és vitézi egyesületek, rendek és a városban működő szövetségek, szervezetek, majd a résztvevő polgárok az emlékezés virágait helyezték el.

 

A fiatalok programja a Székesfehérvári Diáktanács flashmobjával folytatódott: a diákok az Országalmánál közösen szavalták el a Nemzeti dalt. A Városház téren a József-napi vásárban a kézművesek, őstermelők egész nap kínálták portékáikat, a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat és interaktív óriás társasjátékot is szerveztek. A délután folyamán korhű ágyúkkal felszerelés-bemutatóra és közönségtalálkozó várta kicsiket és nagyokat a Városháza előtt a Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat 16 óráig, 14 órakor a Városháza Díszudvarának bejáratánál pedig Varró János népzenész tartott autentikus hangszerbemutatót. A forradalom színei című előadást a Városház téren 15 órakor ismét előadták – a délutáni programokra is szeretettel várták közös ünneplésre a város közösségét!