Nyolcadik alkalommal emlékeztek a II. világháború végén a Vértesben elesett magyar hősök emlékére állított kettős kereszt tövében a környező települések lakói és az emlékművet állító Vértes Erdő Zrt. képviselői, a megye vezetői és az egyházak képviselői. 

A Vérteskozmára vezető út mentén található emlékművet az 1945. január 20–31. között a Vértes hegység területén harcoló Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály tisztjeinek és katonáinak emlékére állították. Minden év januárjában eljönnek ide a környező településekről, hogy fejet hajtsanak a katonák előtt, miközben saját felmenőikről is megemlékeznek, akik átélték a háború viharát, veszteségeit Gánton, Csákváron, Vérteskozmán és Kőhányáspusztán.

 

A huszárhadosztály katonáit a Konrád III. hadművelet keretében vetették be 1945-ben. A hadművelet célja: elérni a Dunát keleti irányban, hogy a Balaton és a Vértes között elhelyezkedő szovjet csapatokat elvágják, majd észak felé fordulva áttörjenek Budapest felé, hogy a budapesti védőkkel a kapcsolatot újra megteremthessék. A Konrád III. hadművelet végül elbukott, a huszárhadosztályból alig néhány tiszt és katona élte túl a harcokat.

Az esemény szónokai – Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Spergelné Rádl Ibolya gánti, valamint Illés Szabolcs csákvári polgármesterek és Spányi Antal megyés püspök – mindannyian kiemelték, a harcokban odaveszett katonák a legdrágábbat adták, amit adhattak a hazáért: az életüket. Ezért is volt fájó hosszú évtizedeken keresztül, hogy a túlélők, a szemtanúk csak a legszűkebb családi körben és csak a legnagyobb titokban mesélhettek az átélt szörnyűségekről, és emlékezhettek azokra – apákra, férjekre, testvérekre, fiakra – akiket a háborúban elvesztettek. Az idők változtak, és ma már szabadságban élhetünk és szabadon emlékezhetünk.

 

Elhangzott, feladatunk megakadályozni egy újabb, veszteségekkel teli háborút, és azon is el kell gondolkoznunk, mit jelent a hon védelme. A gánti polgármester az évforduló közelsége kapcsán beszélt a magyarországi svábok kitelepítéséről is, Illés Szabolcs pedig megidézte a kápolnapusztai mészárlást, amelyet az orosz katonák a háború végén követtek el.

 

Utolsó szónokként Spányi Antal mondott imát mind­azokért, akik életüket adták a hazáért, a jövőért, és Isten támogatását kérte azért, hogy legyen mindannyiunknak ereje és bátorsága megtenni, amit meg kell tennünk az ország, a nemzet és családunk védelmére a biztonságos jövő érdekében. A szombati megemlékezés szokás szerint koszorúzással zárult.

Feol.hu