Ebben az esztendőben a Német Nagykövetség Székesfehérváron tartotta a magyarországi tiszteletadást.

A Szentlélek katonatemetőben emlékeztek a Német Nemzeti Gyásznapon

 

„A szörnyűségeknek és a szenvedéseknek ez a sokasága volt a kiindulópontja annak, hogy Németországban a megemlékezésnek és a béketeremtésnek a kultúráját vezettük be. Azzal a céllal, hogy soha ne felejtsük el azt a felelősségünket, hogy mindannyiunknak tennünk kell azért, hogy ilyen soha ne fordulhasson elő.”

Köszönetet mondott Székesfehérvár városának, hogy őrzik az elesettek emlékét. A kabátjára tűzött kék nefelejccsel, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség jelképével pedig a katonasírok és a hősök emlékének ápolására hívta fel a figyelmet, Konrad Adenaeur 1954-es gyásznapi köszöntőjéből idézve. „A közös gyász összeköt bennünket, hogy közösen tudjuk hordani korunk terheit. Ma megemlékezünk arról, hogy milyen embertelenséget okoz a háború. Lélekben magunk előtt látjuk a holtakat és sebesülteket, a leégett városokat és falvakat. De a lelkünk mélyén halljuk az elesettek figyelmeztető hangját is, tudjuk, hogy mit akarnak mondani nekünk, és az ő akaratuknak megfelelően, teljes erőnkkel a békét akarjuk szolgálni. A mai napon az ő tiszteletükre tegyünk együtt különleges fogadalmat arra vonatkozóan, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy béke uralkodjon a világon.”

„Ha körülnézünk, mindenki láthatja, hogy Székesfehérvár – tradicionális katonavárosként is – eddig is különös gondot fordított a háborúk hősi halottairól való méltó megemlékezésre. Tiszteletünk pedig nemzetiségüktől független, ahogyan a fájdalom, a gyász és a veszteség is egyforma, érezze azt német, orosz, cseh, olasz, osztrák, horvát, lengyel, bosnyák, szerb, román, montenegrói vagy magyar, akiknek fiai itt nyugszanak.” – kezdte emlékező beszédét dr. Cser-Palkovics András. Székesfehérvár polgármestere felhívta a figyelmet arra, hogy a fejfák tanúk és emlékeztetők, hogy mind tudjuk, hová nem szabad eljutni. „Az emberek, a nemzetek, különösen Európában, szerencsére egyre messzebb távolodnak attól, hogy bármilyen ellentétet brutális háborúkkal akarjanak rendezni. A fegyverek bár a tokban vannak, senki nem akarja előrántani azokat, megfizettük már a tudás árát. ... ezek a temetők is segítenek nekünk szembenézni az elődeink által elkövetett hibákkal, és őrizkedni az újak elkövetésétől. Így is kell tenni mindnyájunknak, hiszen mi már jobbára egy új, háborúk utáni nemzedék vagyunk. Szüleink, nagyszüleink révén még közelről érintettek a tragédiákban, de már megtapasztalva a hosszú, zavartalan béke állapotát. Szerencsére mindezt nem csupán a hivatalos politika szintjén érezzük így, hiszen Fehérváron is élnek, dolgoznak olyan civilek, akik kötelességüknek érzik a szomorú háborúk emlékeinek ápolását. Nem csupán a város végzi el tehát a számára kötelező kegyeleti munkát, nem csupán a katonák tartják a szemüket rég elhalt bajtársaikon, hanem önkéntes fiatalok, fiatal felnőttek és idősebbek is járják a sírkerteket, gondozva a háborús katonahősök hantjait.”

Magyar és német katonák tábori leveleiből összeállított műsorral készültek két nyelven a Thomas Mann Gimnázium tanulói, családok és hozzátartozók írásaival felelevenítve a háború fájdalmait. Majd a történelmi egyházak képviselői imádkoztak a béke megőrzéséért, a katonahősökért.

A megemlékezést koszorúzás zárta. A Német Nagykövetség, valamint Székesfehérvár és a Fejér Megyei Önkormányzat, a Kormányhivatal és a Járási Hivatal mellett a katonai szervezetek, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség, az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Orosz Föderáció Nagykövetségei, a honvéd hagyományőrző és hadisírgondozó szervezetek, illetve a német nemzetiségi önkormányzatok képviselői is koszorút helyeztek el.

szekesfehervar.hu