Isten hozta nálunk!

dr. Molnár Krisztián

a Fejér Megyei Közgyűlés elnök

ének köszöntője

Önkormányzat

MNVH

2021-2027 stratégia

2021-2027 projektek

A 2021-2027 IDŐSZAK PROJEKTSZINTŰ ELŐKÉSZÍTÉSE FEJÉR MEGYÉBEN

Foglalkoztatás

Megyei identitás erősítése

Velencei-tó partfal

KÖZADATKERESŐ

Közhírré tétetik

Vissza a főoldalra

« Vissza

A Vértesben elhunyt 2. világháborús, magyar áldozatokra emlékeztek

2014.01.27. 09:42

A Vértesi Erdő Zrt. szervezésében megemlékezésre került sor szombaton Vérteskozmán, a tavaly állított emlékmű előtt. A mementó az 1945 januárjában a Vértesben, a szovjetekkel vívott harcokban hazájuk földjén hősi halált halt magyar katonáknak állít emléket. A megemlékezésen rész vett és koszorút helyezett el Törő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő.

Szombaton a vérteskozmai Hősi emlékműnél tartottak megemlékezést. Az ünnepséget Kocsis Mihály, a Vértesi Erdő Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg, majd Spergelné Rádl Ibolya, Gánt község polgármestere mondott beszédet. A megemlékezés szónoka L. Simon László kormánybiztos, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke volt.Tavaly a felállított emlékművet felszentelő Ugrits Tamás, a székesfehérvári egyházmegye püspöki irodájának vezetője is megemlékezett a tragédiáról.

A méltóságteljes megemlékezés koszorúzással zárult, melyen a hagyományőrző katonák mellett Törő Gábor, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő is elhelyezte a megemlékezés virágait.

A Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály 1945. január 15. és március 18-a között heves harcokat vívott a Vértes-hegységben. A II. világháború magyarországi hadszínterén kevés olyan terepszakasz adódott, ahol a honvédség alakulatai huzamosabb ideig eredményes harcot folytattak a megszálló szovjet Vörös Hadsereg alakulatai ellen. Ilyen terepszakasznak számított a Vértes-hegység is, melynek területén az 1. Huszárhadosztály mint az egyetlen magyar lovasseregtest, több mint két hónapig tartotta állásait a túlerőben lévő ellenséges csapatokkal szemben. A 4700 fős, 9 zászlóaljnyi erőt és 9 tábori tüzérüteget számláló hadosztály rövid csallóközi újjászervezését követően 1945. január 10-től kapott ismét hadműveleti feladatokat. A hegység területén folytatott harctevékenységeit többnyire a szovjet túlerő által visszaszorított, vagy az ellen támadó német kötelékek tehermentesítése céljából hajtotta végre. Először a Vértes nyugati részén foglalt el védőállást, majd a Székesfehérvár és a Balaton között végrehajtott sikeres német előretöréssel („Konrad 3” hadművelet) egy időben néhány eredményes ellencsapása folytán egy ideig ellenőrzése alá került a hegység keleti része is. Ezen utóbbi, sikeres haditettei nyomán vette birtokba Körtvélyes-, illetve Kőhányás-pusztát is. E gyéren lakott kis települések elfoglalása az ellenség kemény ellenállása miatt javarészt közelharc árán történt. Szuronnyal, rohamkéssel és kézigránáttal kellett a szívósan védekező szovjet csapatokat lépésről lépésre visszaszorítani. Az 1. Huszárhadosztály arcvonala ezt követően a Vértes-hegység erdőségeiben nagy kiterjedésben Gánt – Vérteskozma – Tatabánya vonalban húzódott, melyet a rendelkezésre álló elégtelen erőivel és a magyar 23. gyaloghadosztály részeivel csak támpontszerűen tudott megszállni. Egy ízben Wach Géza tartalékos zászlós szakasza bravúros és meglepetésszerű felderítő vállalkozása során bejutott Csákvárra, s nagy zűrzavart okozott az ott elszállásolt szovjet csapatok körében. Mivel a hadosztály felmentő vállalkozásai rendre eredménytelennek bizonyultak, a Kotló-hegyen körülzárt csapatoknak meg kellett kísérelni visszafelé áttörni seregtestünk védőállásaiba. A kritikus helyzetet a dermesztő hideg is súlyosbította. A Vértes-hegység keleti részéről visszaszorultak, az alakulat azonban még február első felében is eredményes harcot folytatott a szovjet csapatok ellen. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 18-i nagyarányú támadó hadművelete vetett véget a hegységben folytatott további ellenállásnak, s a hadosztály megmaradt állományával a Kisalföld irányába szorult ki az ország területéről.