A Szent István királyhoz kapcsolódó ünnepkör kiemelkedő egyházi eseménye az országfelajánlás napjának hagyományos fogadalmi ünnepe.

 

A Püspöki Palotában kezdődött a szertatás, ahonnan körmenetben vitték a hívek a Magyar Szent Család – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre – ereklyéit a Szent Imre-templomba.

 

Spányi Antal megyés püspök celebrálta az ünnepi szentmisét, amelyen az egyházmegye papjai, az egyházi iskolák tanulói, valamint a város és a különböző intézmények, szervezetek képviselői vettek részt.

 

A főpásztor felajánlotta az országot Szűz Máriának, ahogy azt Szent István király tette 1038-ban a halála előtti napon, amikor trónörökös nélkül maradt az ország. Az ünnepi liturgiában a megyés püspök a Magyarok Nagyasszonya pártfogását, közbenjárását kérte az egész magyar népért. A budapesti Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Missziós keresztje a fogadalmi ünnepre érkezett meg Székesfehérvárra, a Szent Család ereklyéinek jelenlétében a szentmisével köszöntötték a hívek a keresztet.

Szentbeszédében Spányi Antal az emberi élet során felmerülő próbatételekről szólt, amelyekkel szembe kell néznünk, és amelyek megoldásában az embert éppen az minősíti, mit kezd a próbatételekkel. A jelen felmerülő küzdelmeit tekintve Európa, a nemzet és családjaink fenyegetettségéről beszélt, valamint arról a veszélyről, hogy kényelmesebbnek tűnik nem harcolni, mint küzdeni. A főpásztor az állásfoglalásra, a döntés meghozatalára szólította föl a híveket. Az ember sorsa az, hogy felnőjön – fogalmazott –, és hogy felnőtté válva vállalja felelősségét, küldetését, megtalálja társait és az adott feladat eléréséhez a megfelelő eszközöket is. Az első szent királyra emlékeztetett, akinek súlyos harcokat kellett vívnia, és akinek még nem állt rendelkezésére az a tapasztalat, ami a ma emberének már rendelkezésére áll, és aki számára a legnagyobb kihívás az volt, hogy egy személyben kellett döntenie a nemzet jelenéről és jövőjéről, és viselnie a nemzet keresztjét – mégis vállalta a harcot „(…) igazsága birtokában, lelkének erejével és fegyvereinek erejével. (…) És megteremtette azt a kultúrát, amely annyi szépet, annyi jót adott magyarnak és minden embernek, mert a magyar lélek kultúrája, a magyar szellem teljesítménye az egész emberiség közös kincsévé vált.”

Szent István hallatlan küzdelmei és egy életen át tartó harcának köszönhetően létrejött egy állam, amely hosszú időn keresztül Európa erős állama volt, és amely képes volt erkölcsi példamutatásra hősiességből, hazaszeretetből. Amikor Szent István alakját szemléljük, a nemzet és az ország védelmére kell gondolnunk, amiért tennünk kell mindannyiunknak, egységben – ehhez a küzdelemhez pedig az egyház adhat lelkierőt, fogalmazott. „Kell az a kultúra, amelyből látjuk gyökereinket, és látjuk értékeinket, látjuk tehetségüket, melyet szolgálatra és teremtésre kaptunk, mellyel a magyar lelket kell őrizni és erősíteni, amellyel naponta egymást megajándékozunk kell, hogy mind gazdagabbak legyünk szellemben és lélekben. Hogy tisztább legyen a magyar szív, s hogy tudjuk, mi az, amit ránk bíztak.” – fogalmazott, és a hagyományok, a kultúra, az értékek átörökítésének küldetését a nemzetben a családok példáján keresztül világította meg. „Hittel és bizalommal, ma a nemzet felajánlásának ünnepén és életünk minden napján: Isten, áldd meg a magyart!” – zárta gondolatait a megyés püspök.

 

A szentmise végén a kedvezőtlen időjárás miatt az ereklyéket nem kísérték vissza közös menettel a Püspöki Palotába.