Nagyváraddal közösen ünnepelte Székesfehérvár a Magyar Kultúra Napját a Vörösmarty Színházban. A programsorozat a „Nagyvárad, a kétlelkű város, avagy Ady Endre elveszett illúziói” című irodalmi beszélgetéssel kezdődött, majd „Ady és Nagyvárad” címmel ünnepi gálaműsort láthatott a közönség. A gálaműsor keretében adták át a „Pro Cultura Albae Regiae” díjat is, amelyet az idén a Szabad Színház társulatának ítélt a város közgyűlése. 

 Két egymást követő eseményen idézték meg Ady Endre életét és Nagyvárad fénykorát a Vörösmarty Színházban a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Elsőként a „Nagyvárad, a kétlelkű város, avagy Ady Endre elveszett illúziói” címmel irodalmi beszélgetésre invitálták az érdeklődőket. A beszélgetésen Tóth János, a nagyváradi Ady-múzeum igazgatója, Derzsi Ákos, a nagyváradi Europrint kiadó és nyomdavállalat igazgatója és Sorbán Attila író, költő, a Nagyváradi Szigligeti Színház munkatársa adott ízelítőt az érdeklődőknek a leghaladóbb szellemű vidéki város, a modern magyar irodalmi törekvések egykori központjának életéből. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója a beszélgetés felvezetéseként kiemelte, hogy Nagyvárad nem vendég a Magyar Kultúra Napján, hanem szerves része a magyar kultúrának.

 

Az irodalmi beszélgetést követően „Ady és Nagyvárad” címmel ünnepi gálaműsorral emlékeztek meg a Magyar Kultúra Napjáról a teátrumban. Az esten ünnepi köszöntőt mondott Vargha Tamás országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára is. "A Magyar Kultúra Napja nemzeti himnuszunk születésnapja. Kölcsey Ferenc 1823 telén, még a reformkori politikai és irodalmi élet felpezsdülése előtt, szatmárcsekei magányában vetett számot a történelmi múlttal és a nemzet jövőjével...A Himnuszt úgy fogadja el több mint száz éve az egész nemzet – vallja Csoóri Sándor – mintha az imává érett vers ihletettsége nem egyetlen emberé, hanem millióké volna. Talán ugyanezért állítja József Attila: A nemzet: közös ihlet. A magyar kultúra pedig a nemzeti közösség, a magyarság millióinak határokat nem ismerő közös kincse." - mondta ünnepi beszédében Vargha Tamás.

 

"Ma Váradra tekintünk, a lovagkirály, Szent László sírjára, Vitéz János püspökségére, a Holnap-osok kávéházaira. Váradtól búcsúzott Janus Pannonus, az első magyar földön született humanista remekművel. Innét indult a Nyugat első nemzedékének vezéralakja, Ady Endre, hogy Dévénynél betörjön új időknek új dalaival. Amikor képpel, zenével, írók szavával Nagyváradot, a Pece-parti Párizst idézzük, Adyt is megidézzük, aki megszenvedője volt a modern ember életérzéseinek – felismerve, hogy „Minden Egész eltörött”. Hiteles kifejezője volt a magyar sorskérdéseknek, amikor máig ható érvénnyel szembesít a kérdéssel: Mit ér az ember, ha magyar? Az ő magyar mítoszának igézete élt az elszakított részek magyarságában, mint az öntudat, a szellemi kezdeményezés egyik legfőbb táplálója. Ez az öntudat táplálja Nagyvárad mai költőit, íróit, akik itt és otthon is a sokszólamú, de egyetemes magyar kultúra képviselői." - tette hozzá Székesfehérvár országgyűlési képviselője.

 

 

Az ünnepi műsorban a Vörösmarty Színház színészei versekkel, prózával és zenés betétekkel idézték fel a Pece-parti Párizs hanguolatát és Ady Endre életének legfontosabb állomásait. Ezt követőne dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere adta át a város kulturális életét gazdagító kiemelkedő tevékenységért odaítélt „Pro Cultura Albae Regiae” díjat a Szabad Színház társulatának. Köszöntőjében Székesfehérvár polgármestere arról beszélt, hogy "mielőtt a Vörösmarty Színházba érkeztünk volna benéztünk a Mátyás szoborral átellenben, a Basa és a Fő utca sarkán található Igézőbe. Pont esti mese volt és többen hallgatták a mesélőt. Egy kisgyermek boldog, mosolygós arccal figyelte a mesét, mellette ott ültek a szüleik, akik szintén mosolyogtak és nézték a gyermeket. Ezt a boldogságot a Szabad Színház társulata nyújtotta nekik. Az elmúlt évtizedekben nagyon sok nézőnek okoztak hasonló boldog órákat a Szabad Színház tagjai, akiknek ezúton is szívből gratulálok a Pro Cultura Albae Regiae díjhoz!"

 

A méltatásban elhangzott, hogy 2013-ban ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját a Szabad Színház, amelynek társulata egykor Videoton Színpadként kezdte meg működését. Több mint öt évtizede töretlenül dolgoznak, és immár a negyedik generációt neveli ki a civil közösség. Több korosztály tagjai képviseltetik magukat a Szabad Színházban, érdekesség, hogy máig játszanak még náluk egykori alapító tagok is.

 

Ők keltették életre a nyári időszakban a történelmi múltat az Élőképes Krónika előadásai keretében, rendszeresen jelentkeznek új bemutatókkal, amelyekkel mind a felnőtteket, mind a gyermekeket megszólítják. Sok, saját tagjaikra átformált darab, sőt saját szerzemény is dicséri művészeti tevékenységüket. A Szent István Emlékév rendezvényeihez is csatlakozott a társulat. Legújabb küldetésük pedig az Igéző. A város szívében nyitottak új közösségi teret, ahol előadásokat rendeznek, teret adnak jó kezdeményezéseknek, esti mesét olvasnak nemcsak vendégeiknek, hanem az utcán arra járóknak is és a nemzetközi kapcsolatok erősítéséért is sokat tesznek a művészetek eszközein keresztül. Lelkes, már régen nem amatőr társulat a Szabad Színház. Művészetszeretetükkel, civil elkötelezettségükkel, bemutatóikkal és újító ötleteikkel szerves részeivé, sőt gazdagítóivá váltak Székesfehérvár kulturális életének.