Konferenciát tartottak Igazságszolgáltatás az Alaptörvény tükrében címmel Székesfehérváron, a Városházán az Alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulója alkalmából. A kongresszust megelőzően a résztvevők virágokat helyeztek el a Nemzeti Emlékhelyen, a királysírokon. Az ünnepélyes szimpóziumon megjelenteket Vargha Tamás államtitkár, országgyűlési képviselő, dr. Vízkelety Mariann, az IM Igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára, Spányi Antal megyés püspök és dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötték. A rendezvényen előadást tartott többek között Polt Péter legfőbb ügyész, zárszót mondott L. Simon László, a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért felelős államtitkára.  

 

Az Országgyűlés 2011 áprilisában fogadta el Magyarország új Alaptörvényét, amely a nemzeti és az európai értékeket képviseli, megteremtve a gazdasági megújuláshoz szükséges alkotmányos garanciákat. Igazságszolgáltatás az Alaptörvény tükrében címmel az Igazságügyi Minisztérium és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata közös szervezésében konferenciát tartottak a Városházán az Alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulója alkalmából.

 

A kongresszust megelőzően a résztvevők virágokat helyeztek el a Nemzeti Emlékhelyen, a középkori Magyarország legfontosabb templomának maradványai fölött – tisztelegve az államalapító Szent István király, valamint a falak között megkoronázott és eltemetett magyar királyok emléke előtt.

 

Az Alaptörvény történetében fellelhető szimbólumokhoz kapcsolódóan Gáspár Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja a Székesfehérváron kihirdetett Aranybulla rendelkezéseiből olvasott fel részleteket. A fehérvári vonatkozások közül elhangzottak a következők: „(…) megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott. E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat, rendelünk ily módon: 1. tc. Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni. És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyülhessen.”

 

 

„Büszkén állítjuk, hogy Székesfehérvárt a régi magyar városok sorában is különleges hely illeti meg.” – kezdte Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi államtitkár, a konferencia levezető elnöke. Ünnepi beszédét a középkorban királyi székhelyhez, a fiatal magyar állam központi szerepét betöltő városhoz, a Szent Istvánhoz kapcsolódó események és értékek felelevenítésével nyitotta. Mint mondta, az 1222-es országgyűléssel és a kihirdetett Aranybullával Székesfehérvár egyben a magyar alkotmányfejlődés kiindulópontja – Magyarország Alaptörvénye a Szent István-i gondolatnak a jegyében született. „Nekünk, fehérváriaknak Székesfehérvár a szülővárosunk. Nekünk, székesfehérváriaknak Fehérvár az otthonunk, szüleink, nagyszüleink és gyermekeink otthona. Nekünk, magyaroknak Fehérvár az ősi koronázóváros, Szent István városa, nemzetünk történelmi fővárosa. De Fehérvár ennél sokkal több is: itt minden történelmi hely, helyszín erős üzenetet hordoz magában. Szent István szarkofágja, körötte a koronázótemplom romjai, vagy az ősi bazilika elhurcolt kövei, melyek beépülve a török kor után Fehérvár házaiba, valóságban is és szellemi értelemben is építőanyagává és tartópillérévé váltak a mai városnak.” – fogalmazott Vargha Tamás. Hangsúlyozta, hogy a történelmi emlékek azt az erős üzenetet fogalmazzák meg és küldik a magyaroknak, Európának és a világnak, hogy Fehérvár a szellemi bölcsője az öt éve létrehozott Alaptörvénynek.

 

 

Dr. Vízkelety Mariann, az IM Igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta, hogy a Minisztérium abból az alapgondolatból kiindulva szervezett az ország több városában konferenciát, mely szerint az Alkotmány, az Alaptörvény szöveteiben, rétegeiben benne rejlenek a történelmi városok eseményei, elődeink küzdelmei. Az Aranybulla egyfelől modernizálta a késő Árpád-kor normarendszerét, másfelől a rendi társadalom jogi alapjait fektette le, fontos szerepet játszott továbbá az országgyűlés kialakulásában is. Mint mondta, az Alaptörvény történeti rétege kifejezi, hogy minden korban, így a jelenben is szükség van az alapértékek megőrzésére, értelmezésére és újragondolására. „Az Alaptörvény történeti rétege arra is emlékeztet bennünket, hogy hazánkban már az államalapítás pillanatában megjelent az önkorlátozó hatalom eszméje. Szent István királyunk Intelmeiben már egyértelmű az állami és egyházi szervezet szétválasztása. (…) Két évszázaddal később az Aranybulla intézményesítette az önkorlátozó hatalom eszméjét, amely hosszú évszázadokon át viszonylagos belső függetlenséget és stabilitást eredményezett még akkor is, ha egyébként az ország külső függetlensége megszűnt, vagy korlátozott volt.” – emelte ki az államtitkár a Székesfehérváron kihirdetett törvények jelentőségét. Kifejezte, hogy tapasztalata alapján a hatalmi ágak elválasztása ma Magyarországon szilárd talajon áll. A konferenciát a résztvevőknek az Alaptörvény gyakorlati működésével kapcsolatos tapasztalatok átgondolásával, értékelésével ajánlotta – a szellemi örökség megőrzésének és gazdagításának céljából.

 

 

„Éltünk egy olyan világban hosszabb vagy rövidebb ideig, amelyben nem ismertük Szent Istvánt, hanem ismertük I. Istvánt. Éltünk egy világban, amelyben hitről és egyházról kevésbé lehetett beszélni, amelyben, akik ezt megtették, akik számára szent volt a nemzet és a haza, sokszor keserves árat fizettek érte.” – Spányi Antal megyés püspök az előző Alkotmány „idegenségét” hangsúlyozta, hiszen az a magyar történelmet, a vallást, a kereszténységet nem képviselte. Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet soha nem felejtheti el, hogy Szent István a nemzetet a Szűz Máriának ajánlotta. Az öt évvel ezelőtt létrehozott Alaptörvényt méltatva elmondta: „Magyarországnak végre Alkotmánya lett, amely megdobogtatja szívünket, amely közel áll hozzánk, amely lelkesít bennünket: igaz, honfiúi érzületet ébreszt bennünk – valamit abból, amit az első magyar szent család ültetett bele a nemzetbe.” Méltatta továbbá, hogy az Alkotmány a keresztény hagyományokat felvállalja, így kötelességet ró a társadalomra az erkölcsi megújulás, a példamutatás tekintetében: a jövőt jelöli ki, mert erkölcsi tanítást ad – „(…) és az erkölcs útja a jövő útja”.

 

 

Dr. Cser-Palkovics András polgármester az esemény jelentőségét hangsúlyozva megköszönte Magyarország Kormányának azt a gesztust, hogy az ötéves jubileum ünneplésére Székesfehérvárt jelölte ki: „Fontos ez számunkra, hiszen a lélekhez, a büszkeséghez hozzátartozik, hogy a több mint ezeréves város ezekben a jelentős történelmi pillanatokban megkapja a tiszteletet. Ez a szimbolikus alkalom lehetőség arra, hogy az ezer évről beszélve ne csupán a múltban szemlélődjünk, hanem a jelenhez szóljunk és a jövőnket is alakítsuk. Az Alaptörvény is erről szól. Egy olyan nemzetösszetartó keretről van szó, ami nélkül egy modern társadalom nem elképzelhető, nem tudna működni. Különösen fontos volt nekünk, székesfehérváriaknak az a cél, hogy az Alaptörvény emlékezzen meg áttételesen a történelemről: nemzetünk, városunk történelméről, a bennünket összetartó és nemzetként megtartó értékekről. Kiváltképpen örülünk annak, hogy a Preambulum kitér erre. Ha nem tiszteljük a múltunkat, nem lehet jelenünk, és nem fogunk tudni megfelelni a jövő kihívásainak.” – fogalmazott dr. Cser-Palkovics András.

 

A konferencia első előadását Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár tartotta. A korábbi alkotmányról, mint átmeneti alkotmányról és működési keretrendszerről beszélt. Míg az új alkotmányt egy értékekre épülő jogszabályként definiálta, amiben a család alapérték. Ezen túl hangsúlyozta, hogy az új alkotmány a magyar állam fogalmát is átértelmezte, tekintettel arra, hogy nem egy határok által körbezárt területet ért alatta, hanem egy közösséget, amiben minden magyar ember a magyar állam része, kifejezve ezzel a nemzet iránti felelősséget és a nemzeti összetartozást. A migráció problémájáról is beszélt, hangsúlyozva a nemzet megőrzésének kötelezettségét, valamint Magyarország szuverenitásának jelentőségét. Ezen túl beszélt az értékvédelemről és a biztonságról is, aminek letéteményese a Kormány és az Országgyűlés, valamint a Bíróság szervezete.

 

Balogh Elemér jogtörténész professzor, az Alkotmánybíróság volt tagja Székesfehérvár, mint ítélkezési központ és a történeti alkotmány címmel tartott előadást. Ennek során összehasonlította más népek alkotmányait, alaptörvényeit a mienkkel. Azzal a magyar alkotmánnyal, ami nem szakít múltjával, hanem büszke arra. Szót ejtett az Árpád-házi királyok törvényalkotásairól, míg Székesfehérvárról, mint a törvénylátó napok székhelyéről, valamint szakrális fővárosról beszélt. A bíráskodói tevékenység jelentőségét hangsúlyozta, majd a törvénylátó napokról adott tájékoztatást.

 

 

Az igazságszolgáltatás szervezeti függetlenségéről Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke tartott előadást. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869-es törvényről beszélt, ami kimondta a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elkülönülését. Majd a bírósági szervezet függetlenségével kapcsolatban osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, melynek során szólt az Alkotmánybíróság munkájáról is. Az ítélkezéssel kapcsolatban a bírók - törvények értelmezése által vállalt - felelősségéről beszélt.

 

 

 

Polt Péter legfőbb ügyész Az ügyészség alkotmányos jogállása címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a modern magyar ügyészi szervezet alapját az az 1871-ben megalkotott törvény adja, aminek ma ünnepeljük 145. jubileumát. Majd az alaptörvény ügyészségre vonatkozó legfontosabb passzusáról beszélt. Két dolgot emelt ki ennek kapcsán; az ügyészség függetlenségét, valamint azt a kitételt, miszerint az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködője. Ezeket kiegészítette azzal, hogy ez a két kritérium együtt jár a felelősséggel is. Az ügyészség nem független hatalmi ág, viszont az Alkotmánybíróság megfogalmazása által önálló alkotmányos tényező, ugyanakkor politikai felelőssége nincs. Hangsúlyozta, hogy az ügyészség feletti kontrollt a bírói hatalom gyakorolja. A büntetőjogi feladatok mellett beszélt az ügyészek közjogi tevékenységéről, valamint az ügyészi szakma ellenőrzési szegmenséről is. A hierarchikusan felépített ügyészi szervezeten belül a belső kontroll fontosságáról is szólt. Az európai uniós ügyészség felállításának lehetőségéről is szót ejtett. Majd tájékoztatást adott az ügyészek alkotmányban rögzített jogállásáról. A jogbiztonságról, mint az ügyész alapvető kötelezettségéről beszélt, aki ugyanakkor nem formális jogalkalmazásra kötelezett. Végezetül az alaptörvényt példaértékű jogszabálynak minősítette.

 

 

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az ügyvédi hivatás igazságszolgáltatásban betöltött szerepéről beszélt, különös tekintettel az alapjogok védelmére. Előadását azzal kezdte, hogy a konferencián való részvétele – képviselve valamennyi magyar ügyvédet - szimbolizálja azt, hogy az igazságszolgáltatásban közreműködőként fontos szerepe van az ügyvédi hivatásnak is. Beszélt az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. törvényről, ami alapján 1875-ben létrejöttek az ügyvédi kamarák. Majd hangsúlyozta, hogy az ügyvédi hivatásnak 1990-től indult el egy új formája, amikor megsokszorozódott az ügyvédek száma is. Elmondta, hogy az alaptörvényben csak a védő fogalma szerepel, az ügyvédé nem. Viszont úgy fogalmazott, hogy az alapjogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen az ügyvédek szerepe, akik az igazságszolgáltatás rendszerének közreműködői. Végezetül az ügyvédek függetlenségét és az önkormányzatiság jelentőségét hangsúlyozva zárta gondolatait.

 

A törvényhozó hatalom és az igazságszolgáltatás címmel Répássy Róbert országgyűlési képviselő tartott előadást. Az alaptörvény rendelkezése alapján hangsúlyozta, hogy a törvényhozói hatalom közvetlenül a néptől kapja a hatalmát, miközben az igazságszolgáltatás csak közvetve. Így a bírák ítélete közhatalmi döntés, és nem a nép akarata. A törvényhozás befolyásolhatja a bírói döntés kereteit, de közvetlenül abba nem avatkozhat bele. Beszélt arról is, hogy a két hatalmi ág közötti konfliktusok kezelésére az Alkotmánybíróság jogosult. Majd tájékoztatást adott a Kúria szerepéről, jelentőségéről és tevékenységi köreiről is.

 

 

A konferencia zárszavát L. Simon László, a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért felelős államtitkára mondta. Azzal kezdte beszédét, hogy kiemelte, a konferenciasorozat legfontosabb állomása ez a mai volt, amikor a nemzet történelmi fővárosában került sor az alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulójára. Összegzést adott a konferencián elhangzott beszédekről, előadásokról, miközben figyelmeztetett arra, hogy tartózkodjunk a bírói döntések bírálataitól, tekintettel arra, hogy az a demokrácia minőségét jelzi. Hangsúlyozta: nemcsak az a fontos, hogy demokratikus jogállamban élünk, hanem az is, hogy azt is érezzük, hogy egy jó minőségű demokráciában és egy jó minőségű államban élünk. Majd megköszönve mindenkinek a konferencián való részvételt, Magyarország miniszterelnökének gondolataival zárta a tanácskozást, aki az alaptörvénnyel kapcsolatban az alábbiakat fogalmazta meg: „Az alkotmány lényegesen többet jelent, mint egy értéksemleges jogi katalógust. A hagyományos fölfogás szerint azt a történeti alkotmányt jelentette, amely tartalmazta mindazokat az írott vagy íratlan szabályokat, amelyek a magyar társadalmat működtették az államalapítástól kezdődően. Egy nemzeti közmegegyezést értettek alatta, amely még közvetlen kapcsolatot létesített jog és erkölcs között, és olyan iratok voltak a fundamentumai, mint például István király intelmei, az 1222-es Aranybulla, a Hármaskönyv, vagy a Pragmatica Sanctio. Mi ezt a fölfogást átvettük. Meggyőződésünk szerint létezik és mindig is létezni fog, ameddig a magyar állam fennáll, a történeti alkotmány.”