Hrabovszky László 1936-ban született Békéscsabán. 1956 októberében a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt és a forradalomban betöltött szerepe miatt 1956. után 10 évi végrehajtható szabadságvesztésre ítélte a Szegedi Katonai Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ezt a súlyos döntést helyben hagyta.

 

Hat év után szabadult, ekkor 1963-ban Székesfehérváron telepedett le, és mint mérnök dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Az 1960-as évek második felében újjászervezte a Fejér Megyei Tervező Irodát, amelynek egyik vezetője volt, majd a későbbiekben – miután erről a munkahelyéről eltávolították – az Agrokomplexnél helyezkedett el. Itt is kiváló szakmai képzettségű mérnöki csoportot hozott létre, a ragasztott faszerkezetek honosításával, tervezésével foglalkozott. Számos magyar szabadalom feltalálója, többek között a nemzetközileg is elismert ún. ragasztott faszerkezetes épületek kialakítása kapcsán vállalt meghatározó szerepet, amelyek különösen uszodáknál és egyéb sportlétesítményeknél voltak alkalmazhatóak. Életét a Kádár diktatúra idején igen nehéz körülmények között élte, „múltja” miatt rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül.

 

Mindezek ellenére pedagógus feleségével két gyermeküket tisztességben felnevelték és Hrabovszky Lászlót környezete nemcsak kiváló szakemberként, hanem emberi habitusáért, jelleméért is tisztelte és megbecsülte.

 

Élete, emberi magatartása, pályája elismeréseként a Fejér Megyei Önkormányzat Hrabovszky Lászlót 2002-ben Fejér megye Díszpolgára kitüntető címben részesítette.

 

2006-2010-ig volt a Fejér Megyei Önkormányzat tagja és korelnöke, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Bizottság elnöke, a Pénzügyi Bizottság tagja. A Történelmi Vitézi Rend tagja volt.

 

Hrabovszky László – aki maga is résztvevője volt az akkori eseményeknek – a forradalom és szabadságharc eszmeiségének ápolása érdekében végzett tevékenysége elismeréséül 2013-ban Maléter Pál emlékérmet kapott.

 

Hrabovszky Lászlót a Fejér Megyei Önkormányzat és Székesfehérvár Önkormányzata saját halottjának tekinti.