Fejér megye új főépítésze, Igari Antal október 5-én lépett hivatalba, akit Dr. Varjú Mihály megyei főjegyző és Balsay István a közgyűlés alelnöke mutattak be a sajtó munkatársainak.

  - Örömteli dolog - kezdte a főjegyző -, hogy a megyének ilyen gyorsan olyan új, hozzáértő, a szakma és a települések által is elismert főépítésze lett, mint a pályázaton nyertes Igari Antal. A törvény súlyos felelősséget ró a megyékre abban a tekintetben, hogy meghatározzák a hozzájuk tartozó térségek és települések arculatának, fejlesztésének fő irányát, a főépítészre pedig személy szerint is azzal, hogy a kezébe adja a főépítésszel nem rendelkező települések építésszakmai irányítását - folytatta. Ezekben a teendőkben, konkrétan pedig a már elfogadott, érvényes, megyei területrendezési tervnek a valóra váltásában a jó főépítész személye meghatározó, és nincs kétségem a tekintetben, hogy Igari Antal megfelelő erre a feladatra! - fejezte be.
   Balsay István alelnök szerint a megyei tervezés fontossága főképp az olyan kirívó esetekben mutatkozik meg, mint amilyen a sukorói kaszinóvárosé, hiszen már a 2007-es ilyen tervben megfogalmazódott az, hogy a környezet irreális mértékű megterhelése, sőt annak rombolása nélkül a projekt nem látszik megvalósíthatónak.
  - Sajnos - tette hozzá - a regionalizmus, továbbá az, hogy az állam következetesen igyekszik a megyék, a helyi, választott testületek hatásköréből kivonni a jelentős döntéseket, csökkenti a beavatkozás lehetőségét. Pedig Fejérnek bőven van megoldandó feladata, egyeztetni kellene Somoggyal és Tolnával a déli részek felzárkóztatása érdekében, de nem kevésbé lenne fontos a műemléki értékek, sőt a földvárakhoz hasonlóan még korábbi építmények védelmében is szigorúan fellépni. Szintén az önkormányzatok önállósága és közös döntése szükséges az olyan projektek megvalósításához is, mint amilyen a Nemzeti Emlékhely.

   Igari Antal elmondta, hogy az ARÉV-nél eltöltött két és fél tervezői évén túl egyetlen munkahelyet tud referenciaként felmutatni, ez pedig Székesfehérvár városa.
-  Ott csaknem huszonnégy évet töltöttem el - folytatta -, döntően az építésügyben, igazgatási és hatósági munkakörökben, bár négy évig a városi főépítészi irodának is beosztott mérnök munkatársa voltam.
    Ez persze közel sem jelenti azt, hogy ne tervezett volna, a kisebb magán épületek mellett Igari Antal jól ismert műemléki felújítási terveiről, főképp a megye egyházi épületeit illetően.
   - A műemlékvédelem a szívemnek a legkedvesebb terület - mondta -, ez persze nem jelenti azt, hogy bármi újnak az ellensége lennék. De meggyőződésem, hogy minden újnak a hagyományokból, a meglévő értékekből kiindulva, azokat tiszteletben tartva és megbecsülve kell megvalósulnia. Ugyanígy - a felelős építésznek - szem előtt kell tartania a „fenntartható fejlődés” eszményét, azaz nem szabad semmiféle indokkal sem a természeti és épített környezetben nehezen, vagy egyáltalán nem jóvátehető károkat okozni.
   A kérdésekre, hogy melyek lesznek a legközelebbi idők teendői számára, azt felelte, hogy a már említett megyei területrendezési terv aktuális munkáin túl ismerkedni fog, bejárja a megye településeit, hogy személyesen - megnézve és meghallgatva - tapasztalja meg, hol milyen adottságok, gondok, lehetőségek, kívánságok mutatkoznak.

   Végezetül megkérdeztük, mely munkáira a legbüszkébb, és mit lát jövendő éveinek legnagyobb problémájának.
    - Büszkén emlékezem mindazokra az évekre, amelyek alatt Fehérvár belvárosa épült, szépült, fejlődött. Hogy mára így néz ki, hogy javarészt megőrizte arcát, hangulatát, hogy teret hagy a további fejlődésnek és nem csúfítják el a történelmi koroktól idegen építészeti elemek, abban komoly részem van. Hisz ha az átalakulás terveit nem is én készítettem, nem egyszer én rángattam vissza a nekilóduló építészeket, megőrizve a városmag értékeit. Épületként egyik templomunkat, a sukorói református templomot ajánlom az érdeklődők figyelmébe. Ennek a műemléknek a szakszerű felújítása igazán izgalmas tervezői munka volt, és szakmai sikert is hozott. Végezetül a fehérvári önkormányzat akadálymentesítését említeném, ez persze nem az építészeti kihívás, sokkal inkább eszmei értéke miatt annyira kedves nekem. Hogy milyen problémákat látok a leginkább bonyolultnak? Nos, azt mondják, hogy az épített környezet optimális fejlődésének két fő ellensége van: a túl kevés és a túl sok pénz. Az első – gondolom – világos, a másodiknál, egy-egy beruházás, fejlesztés kapcsán a hatóságra, az igazgatásra, a döntéshozó építészre nehezedő lobbinyomásnak kell ellenállni. Remélem, nem kerülök majd olyan helyzetbe, amikor a gazdasági vagy a politikai érdek igyekszik építészi meggyőződésemet felülírni.