Körülbelül 800 gyerek (0-24 éves korig) él a megyei önkormányzat felelőssége alá tartozó különféle gyermekvédelmi ellátások körében. Gyermekotthonokban, lakásotthonokban, nevelőszülőknél, de kivétel nélkül mindnyájan ránk vannak utalva...

- A Fejér Megyei Önkormányzat Gyermekvédelmi Központja egy ötnapos rendezvényre készül november 9-10-11-13-án és 24-én. Mi ezeknek a napoknak a célja? - kérdeztem Deresné Tanárki Máriát, a központ igazgatóját.
- 2007-ben, az intézményi integráció, szervezeti átalakulás évében elsősorban szakmai napként indult a rendezvény. Az összevonások, a feladatátcsoportosítások hoztak magukkal némi feszültséget az addig széttagoltan, függetlenül működő intézmények közé, no és egymás módszereit, adottságait, lehetőségeit sem ismertük eléggé. Úgy gondoltam, jó lenne, ha a már egy ernyő alatt dolgozók jobban megismernék egymást, kerekedjenek hát fel, és látogassák meg a többi gyermekvédelmi ellátóhelyet. Ehhez kapcsolódott a támogatóinknak rendezett MiMitTudunk kulturális bemutatkozás, amivel azt szerettük volna bizonyítani, hogy a mi gyerekeink is értékesek, tehetségesek, kedvesek Mert bizony sok előítélet él az átlagemberben az "intézetisekkel" kapcsolatban.
Tavaly a szakmai rendezvények mellett a "Vigyél el engem színházba" projekt született meg, amikor is cégek, vállalkozók, magánszemélyek vettek jegyet a gyerekeinknek és jöttek el velünk, így különelőadást tudtunk szervezni nekik a Vörösmarty Színházban, varázslatos volt!
Idén a mozgás kap külön napot, vagyis lesz egy "Támogatók Napja", egy "Gyermekek Napja", egy "Nevelőszülők Napja", egy a szakmának és a nagyközönségnek is szóló "Nyílt Nap", majd 24-én a Gyermeki Jogok Világnapján jövünk össze.
- Kezdjük akkor a támogatókkal! Mekkora szükség van rájuk, és mennyire lehet tervezni velük?
- Nagyon fontosak a lehetőségeink szempontjából. Azt tudni kell, hogy az állami normatíva sajnos folyamatosan csökken, még az inflációval sem tart lépést. Míg régebben az egy gyerekre számított költségeknek 60-70 százalékát fedezte, ma már alig a felét. A megyének természetesen így többet kell hozzátennie, ami, tekintve korlátozott bevételi lehetőségeit, egyre problémásabb. Annál is inkább örömteli tehát, hogy az önkormányzat 2007 második felétől máig mégis hajlandó volt plusz ötvenmillió forint projekttámogatással többet adni nekünk. Ez tette lehetővé például azt, hogy a gyerekeink - persze mértékkel - nekik tetsző ruhákat válogassanak egy áruházban, hogy az intézményeink legelhasználtabb berendezési tárgyait lecserélhessük, hogy pár autóhoz és egy mikrobuszhoz juthassunk...

- Mit kapnak a vállalati és magánszemély támogatóktól?
- Igen változatos a kép, van biztosító, amelyikkel régi, szoros, állandó kapcsolatunk van, ők nyaralni viszik a gyerekeket, sportrendezvényeket, díjakat, utazást biztosítanak, fotószakkört indítanak és gépeket is adnak hozzá. Más cégek vagy egyházak konkrét munkát végeznek a környezet, az udvari felszerelések javításával, pótlásával, ünnepek szervezésével, megint más adományokból az otthonok és a központ irodatechnikáját, számítógépparkját korszerűsítettük, egy újabb cég rendszeresen lejárat közeli, de még teljes értékű tejtermékeket ad át.
Azután itt vannak a magánszemélyek, van, ahol egy kosár szilvával jelentkeznek, iparosok munkafelajánlással, akad, aki évente Olaszországból jön egy furgonnyi ruhával, játékkal és egyéb hasznos holmival, mások konkrét összegeket vásárolnak el a tőlünk kapott lista alapján, és adnak át valamelyik otthonnak. Mi pedig, hogy az egész minél jobban átlátható, minden fél számára a leghasznosabb legyen, a támogatások fogadására és minden együttműködésre létrehoztuk a Fejér Megyei Esély Gyermekvédelmi és Gyermeksegítő Alapítványt, ami közhasznú civil szervezetként működik.
Visszatérve az előző kérdésre, mindezekkel az adományokkal előre számolni ugyan nem lehet az éves költségvetés tervezésekor, de mindig vannak vágyaink, hogy mire költenénk ezeket a pénzeket, ha megjelennének.
- Folytassuk akkor a gyerekekkel! Hogyan kerülnek Önökhöz, és milyenek, amikor bekerülnek?
- A legkevesebb a születésekor állami gondozásba vett gyerek, bár vannak ilyenek is a 0-3 évesek közt, Fehérváron a Kikinda utcai intézményben. A legtöbben később kerülnek hozzánk, ha már minden más próbálkozás sikertelen volt. Az első lépés a szociálisan krízishelyzetben lévő családok anyagi támogatása, hogy azok ne bomoljanak fel, és a gyerekek a szüleikkel maradhassanak. Sajnos sokan szorulnak erre, és nem sietném el az ítéletet, hogy mindig a szülők hibájából. Ezután, ha az elfogadható megélhetés ugyan biztosított, de a gyermekek életvitelével vagy ellátásukkal mégis gondok vannak, a személyes segítő ellátás, amikor a szakemberek már közvetlenül igyekeznek irányítani és segíteni a családok életét. A következő stádium a hatósági fellépés, de itt is először az adminisztratív nyomásgyakorlás, például a jegyző felszólítja a szülőket, hogy járassák rendszeresen ellátó vagy oktatási intézménybe - óvodába, iskolába - a gyereket. Ha minden kötél szakad, és egyértelmű, hogy a gyerek érdekét a gondozásba vétel szolgálhatja a legjobban, akkor kerülnek hozzánk. De ekkor már többnyire kis- vagy nagykamaszok, általában mentálisan sérültek, jórészt kialakult személyiséggel, rögzült hibákkal, szenvedélyekkel vagy akár függőségekkel rendelkeznek. És ehhez képest rövid ideig vannak nálunk, ezért gyakori, hogy minden erőfeszítés dacára sem tudunk látványos eredményeket felmutatni. De ez nem jelenti azt, hogy valamit is rosszul csinálnánk.
- Ki kerül nevelőszülőhöz, ki lakásotthonba, ki gyermekotthonba?
- Ez csakis a gyermekektől függ. A természetüktől, jellemüktől, mentális állapotuktól, igényeiktől, mindezeket a bekerüléskor pszichológusok, pedagógusok és más szakemberek mérik fel. Kinek ez jó, kinek az.
- Szakmai szempontból melyik ellátás, gondozás, nevelés a leghatékonyabb?
- Mindnek van előnye és hátránya is.
- Beszéljen kérem a nevelőszülőkről! Nevelőszülőnek lenni pénzkereset vagy érzelmi igény?
- Semmi esetre sem pénzkereset, meggazdagodni nem lehet belőle. Nagyjából és mindenestől körülbelül ötvenezer forint jár egy gyerekkel, de szigorú az ellenőrzés, ha gyanú merül fel, hogy az ellátás ehhez képest nem megfelelő színvonalú, tételes elszámolást kérünk. Nem, többnyire azok lesznek nevelőszülők, akiknél valamiért egyke lehet csak, vagy kiröpültek a saját gyerekek, elég élettér van, és jelentős fölösleg szeretetből, a gondoskodás vágyából a szülőkben. A megye gondozott gyerekeinek egyébként körülbelül a fele él nevelőszülőknél. Akiket szigorúan szűrünk, és akiknek sok új ismeretet kell elsajátítaniuk, ha ilyesmire akarnak vállalkozni!
- Általában megfelelően képzettek azok, akik a gyerekekkel foglalkoznak?
- Hogyne! Mára felnőtt egy olyan nemzedék - szociális munkások, pedagógusok, pszichológusok, fejlesztők, OKJ-s nevelési asszisztensek és mások -, akik tökéletesen ismerik a területet. Az Uniós előírások pedig eléggé szigorúan szabályozzák, hol, hány, mennyire képzett szakembernek kell dolgozni. Amikor a hazai gyermekvédelem indult, alig pár szakember jutott több ezer gyerekre, ma egy maximum 12 gyermekes lakásotthonba öt fő, különféleképpen szakképzett felnőtt kell, sőt áttételesen még egy személy.
- Összegezve ismereteit és tapasztalatait, a gyermekvédelem és -gondozás ügye tendenciájában jó felé halad? Melyek a legnagyobb problémái?
- Távlatában óriási a haladás. Vannak persze veszteségei is a változásoknak - például a volt kastélyotthonok tágassága, kényelme, relatív gazdagsága -, de ezt ellensúlyozza például az, hogy az új módszerek sokkal nyitottabbak, a gyerekek nem egy búra alatt nőnek fel, kapcsolataik, életismeretük, készségeik jobban felkészítik őket az önálló életre vagy a visszatérésre a közben esetleg normalizálódott családi kötelékbe. A legtöbb gondunk pedig - természetesen - a pénzhiányból ered, még ha a fenntartó erején felül is próbálja támogatni az intézményeket. Azért a reménynek is mindig hagyunk teret, pályázunk. Most például az éltet minket, hogy talán nyerünk az Unió egyik pályázatán, és kicsiny önerővel - persze a kicsiny önerő is tízmilliókat jelent a fenntartónak - új gyermekotthont építtethetünk a Kikinda utcai helyett, az ugyanis elöregedett, beázik, magas a rezsije, sok a gondunk vele. …Illetve még az előítélet az, aminek az elmúlását mind nagyon várjuk. A társadalmi elfogadottság, empátia és tolerancia - például a támogatásokon keresztül - gyakorlatilag is megkönnyítené a dolgunkat, másrészt pozitívan hatna a gyerekekre, erősítené bizalmukat, optimizmust csöpögtetne beléjük.