Simon László, megyei közgyűlési képviselő a magánadományát adta át ma a polgárdi-tekerespusztai szociális ellátó intézményben. Végül aztán az ellátottak is ajándékozók lettek...

A megye által fenntartott intézményben értelmileg különféle mértékben fogyatékos fiatalok és felnőttek élnek - nem éppen optimális körülmények közt. A borult ég alatt, a vigasztalanul szemerkélő esőben még az újabb épületek is kopottnak tűnnek, a szerényebb melléképületek pedig azoknál is inkább.
Nem volt viszont semmi nyoma a kinti borúnak benn, az aulában december 8-án, ahol a gondozottak a közönség soraiban ülve, illetve szereplőként a mikrofonok mögött, az ünnepségre készültek.
A rendezvény az időpontnak megfelelően adventi, karácsonyi és a szeretet más megnyilvánulásairól szóló énekekkel, versekkel kezdődött, és minden elfogultság nélkül is megállapítható volt, hogy a fellépők alaposan felkészültek, képességeik legjavát adva, igazán "profi", színvonalas műsort adtak. Természetesen a taps sem maradt el, a közönség lelkesen ünnepelte a számokat.

Ezután Simon László, a Fejér Megyei Közgyűlés képviselője lépett a mikrofonhoz, elmondva, hogy a most hozott ajándékokat - egy CD-s, magnós rádiót, egy monitort, billentyűzetet, hangfalat és egereket, valamint egy kerekes széket - mint magánember kutatta fel, és gyűjtötte össze, hogy szívből jövő szeretettel adhassa át Advent idején a lakóknak. Ha tehetné, adna akár ötször ennyit is - fejezte be -, de reméli, hogy tette esetleg így is adakozásra bírhat másokat is.

Őt követően Szilasy Katalin, a megyei önkormányzat integrált szociális intézményeinek igazgatója beszélt röviden. Mondandójának lényege az volt, hogy az itt lakók igazán örülnek már annak is, ha csupán csak érdeklődnek irántuk, ha bemutathatják, mire képesek, ha beszélgethetnek a látogatókkal. Az pedig külön öröm - neki mint vezetőnek különösen -, ha személyekben vagy szervezetekben az adakozás szándéka is felmerül, mert hát itt valóban minden adománynak - forintnak vagy tárgyi ajándéknak - nagyon is jó helye van.

Utoljára Kajári Ilona, a Vöröskereszt megyei igazgatója szólt, aki elmondta, megható volt látni számára, hogyan szárnyaltak, hogyan szépültek meg, váltak igazi előadóművésszé azok, akik a színpadra álltak most, hogy ajándékot adhassanak az ajándékozónak. Beszéde után a szervezet ajándékcsomagját is odahelyezte a képviselőé mellé.

Végezetül a lakók a maguk által fából készített, dekopázsolt, karácsonyi dísztállal, dobozzal, dísztányérral lepték meg a vendégeket.

A rendezvény kötetlen beszélgetésekkel zárult, melynek során az is kiderült például, hogy a zeneker és az énekesek bizony már évek óta játszanak együtt, minden hasonló alkalomkor, sőt csupán a lakók szórakoztatására is, például születésnapokon. Mások egyebekkel foglalkoznak, például festenek (fali dísznek szánt képeket is és bedolgozóként is), vagy éppen táncolnak, utóbbiak a fehérvári hokisokat várják műsorukkal nemsokára. De akad köztük olyan is - egy fiatal lány -, aki kezek nélkül is remekül úszott, most pedig a konditerem szorgalmas látogatója.
Zajlik tehát az élet Polgárdi-Tekerespusztán is, és a lakók - minden bajuk, hányattatásuk ellenére is - éppen olyanok, mint mindenki más: lelkesek, tevékenyek, elismerésre vágyók, ráadásul túlcsordul bennük az érdeklődés, a közlésvágy és a szeretet.

Ha Önnek módja van bármilyen úton is segíteni őket, vegye fel a kapcsolatot az intézménnyel!