Márciusi télben került sor a Mészeg-hegyi Katonai Emlékpark katonai tiszteletadással történő avatója, projektzáró rendezvényére. 

 

 

221 millió forintos, turisztikai és településfejlesztési beruházások megvalósítására még 2007-ben kiírt támogatást nyert el egy KDOP-s pályázaton a Pákozdi Önkormányzat vezetésével, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Pákozdért Alapítvány és a Sukorói Református Egyházközség részvételével megalakult konzorcium.

A beruházás révén a Mészeg-hegyi katonai emlékhely új elemekkel történő fejlesztését, a pákozdi 1848-as emlékmű felújítását és környezetének rendezését, valamint az 1848-as történelmi eseményekhez szervesen kapcsolódó sukorói Haditanács Emlékpont anyagának bővítését lehetett elvégezni.

Az emlékpark működtetésére, fejlesztésére a terület és az objektumok tulajdonosai – Pákozd és Fejér megye önkormányzatai, illetve a HTBK Székesfehérvári Szervezete – az idén egy nonprofit kft-t alapított.

 

 

A rendezvényen jelen volt Szekeres Imre honvédelmi miniszter is, aki – a többi megjelent vezetővel együtt – fogadta a díszszázad köszöntését.

Ezt követően Takács János, Pákozd polgármestere lépett a mikrofonhoz. Elmondta, hogy a pákozdi csata – két győztes ütközet – emléke mindig is élénken élt a pákozdiak szívében, ahogy az eseményt a nemzeti hadsereg megszületésének is lehet tekinteni. Ő bízik abban – mondta -, hogy ez az emlékpark idővel több is lesz mostani valójánál, és az egész ország ifjainak nemzeti nevelése szellemi központjává válik.

 

Mint dr. Balogh Ibolya, Fejér Megye Közgyűlésének elnöke az ünnepi eseményen elmondta, Pákozd azon túl, hogy az 1848-49-es szabadságharc talán legdicsőbb helyszíne, viharos történelmünk vesztett csatáinak, feláldozott fiainak emlékhelye is lett mára. A Don-kanyarban elesettek kápolnája nyitotta a sort, majd a többi, hősi helytállást megörökítő objektum is megvalósult. Így ma már nemcsak a győzelmes vágtában lázasan lobogó zászló csapkodását idézhetjük fel itt, hanem a koporsókra, sírokra ráterülő fekete leplek szomorúságát is.

Mert az nem lehet – folytatta -, hogy az új nemzedékek ne emlékezzenek azokra, akik értük hoztak áldozatot, ne lássák a példát, ne érezzék át legalább az emlékezésben a helytállás nagyszerűségét, vagy éppen azt, hogy hova vezethet a gátlástalan hatalomvágy, az önkény, a diktatúra, a terror. Megvalósulni látszik az Emlékhely Bizottság 2002-es magalakítóinak álma, a mag megeredt ebben a vérrel öntözött földben, és egy elmélkedésre szolgáló ligetté nemesedett.

 

 

Mindezekkel együtt is, a cél egy fegyverek nélküli világ lenne – fejezte be az elnök asszony a beszédet -, hisz Abraham Lincoln is megmondta már, hogy „semmi jó nincs a háborúban, kivéve a végét”. De amíg ez az idő eljön, a múlt, a jelen és sajnos a jövőben még biztosan elkövetkező háborúk katonái – emlékük megőrzésével – halhatatlanok lesznek. Azért, érezzük csak át mi is Carl Sandburg amerikai költő álmát, hogy egyszer majd megüzennek egy háborút, de senki nem jön el. Ez az emlékpark mindhárom gondolatnak megfelel, megmutatja a hadviselés rémisztő arcát, méltó emléket állít az elesett katonáknak, és mindezekkel oktatva, nevelve, a béke felé tereli az utánunk jövő nemzedékeket. Hogy ez így lehet, azért köszönet illeti mindazokat, akik az Emlékparkért munkálkodtak.

 

Harmadikként Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere és a baráti kör elnöke szólalt fel. Elmondta, másfél évtized munkája van az emlékparkban, és az a hit és lelemény, ami nemcsak a csatákban, hanem a hátköznapokban is szükséges. Ő is bízik benne, hogy az átadás nem az utolsó állomás, hanem létrejön a már említett szellemi központ is ezen a helyen.

 

Végül Ecsődi László országgyűlési képviselő ismertette a projekt számszaki adatait, majd Szekeres Imre beszélt arról, hogy Pákozdnak, a csatának és ennek az emlékparknak mennyire megkerülhetetlen szerepe van a nemzeti hadsereg létrejöttében, illetve mindenkori katonafiaink emlékének ápolásában.

 

Ezt követően, az avató szalag átvágása után, a résztvevők megtekintették a múzeum kiállítását