Albert Schweitzer emléktáblát avattak a Budai út 19. számú ház – Dr. Hernádi Mária szakorvos rendelője – falán. 

Az emléktáblát a doktornő állíttatta, az orvos-filozófus, teológus, lelkipásztor, nem utolsósorban orgonaművész tiszteletére, születésének 135. évfordulóján. A városi zeneiskola új orgonája avatásához és az A. Schweitzer emlékkonferenciához kapcsolódó eseménysorozatot megnyitó eseményen igen sokan tették tiszteletüket a tudós emberbarát emléktáblája előtt.

 

Az ünnepségen először Dr. Hernádi Mária beszélt arról, hogy bár természetesen nem mérheti magát Schweitzerhez, azért is vonzódik hozzá, mert olyan sok közös vonást fedez fel életükben és értékrendjükben. Ezek közül a legfontosabbak – mondta -, hogy a teremtőtől kapott talentummal mindketten gyógyítanak, és hogy a zene által szerzett bevételeiket karitatív célokra fordítják. A döntő lökés az emléktáblához az volt – folytatta –, hogy egy munkatársától megtudta, az még nem hallotta a tudós nevét. Hálát érez Isten iránt, hogy egy ilyen példaképet kapott tőle, és ezt az érzés másokkal is meg akarja osztani – fejezte be.

 

Őt követően Dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke szólt, aki azt hangsúlyozta, hogy a nagy ember élete méltó volt elveihez, melyek szerint „embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes”. Hihetetlenül gazdag, irigylésre méltóan hosszú és tartalmas élet volt az övé – folytatta -, amelyet úgy élt, hogy megmutatta: lehet még ötvözni korunkban is Leonardo sokszínűségét, Assisi Szent Ferenc tisztaságát és Don Quijote nemes elszántságát.

Igazából sem szobor, sem tábla, sem semmi más kő vagy bronz emlék sem kellene ahhoz, hogy az emberiség hálával emlékezzen rá fejezte be -, hiszen elérte azt, amit mindig vallott, azt, hogy „a legszebb emlékműved embertársaid szívében áll”. Éljen tehát ez a tisztelet iránta, mindnyájunk szívében!

 

 

Újfalussy Ottó ciszterci plébános szólt ezután, véleménye szerint fölösleges Schweitzer életét a különféle tudományok vagy a művészetek felől szemlélni, hiszen ő egyszerűen emberként volt óriás. Élő példája volt annak, hogy az ember Isten álmának megtestesítője lehet, ha elegendő elszántság van benne ehhez.

 

Végezetül dr. Csomán István orvos, önkormányzati képviselő beszélt Albert Schweitzer életéről, sok olyan részlettel gazdagítva a hallgatóság ismereteit, amelyekről eddig talán nem is hallottak.

 

A beszédeket követően Tóka Szabolcs orgonaművész, a Hermann László zeneiskola igazgatója és Dr. Hernádi Mária Bach korálokat adtak elő, végül az elnökasszony és a doktornő közösen leleplezték az emléktáblát.