A Fejér Megyei Védelmi Bizottság konferenciát rendezett az MMK Művészetek Házában, a honvédség és a civil társadalom kapcsolatáról.

"A honvédség és a civil társadalom kapcsolata a mai magyar társadalmi viszonyok között” című rendezvényen magas rangú katonák, más fegyveres és rendvédelmi erők parancsnokai, irányító testületek vezetői, de pedagógusok, töténelemkutatók, iskolaigazgatók is részt vettek.

 

Az elnökségben foglalt helyet dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, a megyei védelmi bizottság vezetője, Benkő Tibor altábornagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, dr. Patyi Sándor, a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatalának főigazgatója és dr. Gelencsér József, az Államigazgatási Hivatal vezetője.

 

 

 

 

Mint dr. Balogh Ibolya megnyitójában elmondta, bár sokan egy fegyverek nélküli világról álmodnak, a pillanatnyi realitások azt diktálják, hogy erős, professzionális nemzeti hadsereget tartsunk fenn. A civilek egyébként - tette hozzá - , gyakran nem gondolnak bele abba sem, hogy a honvédség léte mennyi járulékos haszonnal jár a civil társadalom számára. Munkahelyeket teremt, szakképzést nyújt, technikával és állománnyal segít vészhelyzetek vagy természeti katasztrófák idején... Tény viszont - folytatta -, hogy a sorkatonaság eltörlésével elzárt, ismeretlen világ lett a kívülállók számára, és ez nem segíti a két fél párbeszédjét, együttműködését. Az tehát a cél - fejezte be -, hogy az ilyen és hasonló rendezvények, tapasztalatcserék felhasználásával, a média és a közvéleményformálók megnyerésével folyamatosan tájékoztatást nyújtson, kapcsolatot keressen a külvilággal.

 

 

Őt követően dr. Gelencsér József mint néprajzkutató beszélt arról, hogyan élnek a katonák a néphagyományban. Sok érdekes részletet villantott fel a fegyveres erő múltjából, különös tekintettel Fehérvár katonavárosi hagyományaira. De megtudhattuk azt is, hogy az "anyámasszony katonája" kifejezés is a régi sorozások alkalmas-alkalmatlan minősítéseiből ered, amikor is a legények a "Hopp, a császáré! vagy a "Hopp, az anyámé..." kifejezéssel tudatták, megfeleltek-e katonának.

 

Majd dr. Patyi Sándor beszélt, mindenekelőtt példaértékűnek nevezve, hogy a Fejér Megyei Védelmi Bizottság egy ilyen színvonalú konferencia megszervezésére vállalkozott a témában. Ezt követően tisztázta, hogy hivatala tulajdonképpen nem is a honvédség szervezete, sokkal inkább a honvédelem össztársadalmi feladatait kontrollálja. Hiszen a honvédelem - tette hozzá - sokkal tágabb fogalom a katonai fellépésnél, része a kormány védelmi igazgatási rendszere, a katonaság és a rendvédelem, a polgári védelem és a gazdaság honvédelmi jelentőségű részének felügyelete. Így a hadseregnél jóval nagyobb létszám, mintegy 120 ezer fő tartozik a tevékenységi köreikbe, és a modern kor olyan kihívásainak is meg kell felelniük, mint például az nemzetközi ellenőrzés nélküli tömegpusztító fegyverek, a természeti katasztrófák, a migráció vagy a terrorizmus jelentette fenyegetések.

 

Ezután Benkő Tibor altábornagy szólalt fel, feltéve a kérdést: ha az állampolgárok békére és biztonságra vágynak, akkor ugyan ki mástól várhatnák azt, ha nem a nemzeti hadseregtől? A gyengének diktálnak, az erőssel tárgyalnak - idézte a régi megállapítást, hozzátéve, hogy a valamikori 125 ezer főről mára 25 ezer főre apadt hadsereg - képzettségének és alkalmasságának köszönhetően - ma kellő biztonságot tud nyújtani.

A hadsereg és a civil társadalom kapcsolata bizonyos tekintetben azért ma uis szoros - tette hozzá -, hiszen a szerződéses katonák a civil életből jönnek, és leszerelésük után oda is térnek vissza. Ezt a visszatérést egyébként a sereg - együttműködve a munkaügyi szervezetekkel - úgynevezett "rekonverziós" képzésekkel is segíti.

Hangsúlyozta, hogy bárki bármit mond, a jövő nem látható előre, nem tudható, hogy akár békeidőben, akár konfliktusokban mikor, milyen mértékben lesz szükség a hadsereg beavatkozására. No és az olyan tényekről is kevesen tudnak a civil társadalomban, mint hogy például még mindig körülbelül tízezer tonna robbanóanyag rejtőzik az ország területén, mentesítésre, megsemmisítésre várva, vagy hogy a sugárfigyelő rendszer, a légvédelem és egyéb tevékenységek folymatos fenntartására is szükség van, ahogyan azt a gyakorlat is bizonyítja.

Mindezen feladatok sikeres elvégzéséhez, a felkészüléshez pedig a társadalom egyértelmű pártolása elengedhetetlen feltétel!

 

Ezek után Pákozdi Szabolcs, a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese beszélt, ismertetve a munkaerőpiac pillanatnyi helyzetét, és benne a honvédség elvárásait, a két szervezet együttműködését és a jövő lehetőségeit. Előadását összegezve elmondható, hogy vannak igen bíztató momentumok - például a honvédség toborzási bemutatóinak sikere -, de akadnak javításra váró területek is, mint például a toborzás átgondoltsága, a kiválasztás túl hosszú folyamata, a rendkívül alacsony végső alkalmasság, vagy a regionális együttműködések.

 

Dr. Lakatos László mk. vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője az önkéntes tartalékos szolgálat céljáról múltjáról és jövőjéről beszélt. Mint elmondta, szükségszerű, hogy az a hivatásos hadsereg, amelyet fenntart az ország, bizonyos békeidőbeli rendkívüli helyzetek kezelésére létszámában, képzettségében esetleg nem elégséges. Az ilyen helyzetek megoldását szolgálná az önkéntes tartalékos szolgálat, amely kezdeti szisztémájában mégsem mutatkozott megfelelőnek, ezért átalakítása napjainkban is folyik. Változtatni kell a jogszabályi környezeten és az egész feltételrendszeren ahhoz, hogy ez a fajta szolgálat vonzó legyen a potenciális önéntesek számára, megfelelő munkajogi védelmet nyújtson, kompenzálja a munkaadók lehetséges veszteségeit, és persze a honvédségnek is kielégítő legyen. Mindez 2012-re, legkésőbb 2013-ra válhat valóra.

 

Ezt követően iskolaigazgatók, pedagógusok - Butola Zoltán, Zsipi Gyula, Kohonicz Izabella, Laczkó Gábor - beszéltek a szakképzés, valamint a honvédelmi nevelés és a hadsereg kapcsolatáról, majd dr. Demeter Zsófia megyei múzeumigazgató tekintett vissza a nemzeti honvédsereg 1848-49-es történetére. Végezetül további hozzászólások hangzottak el aktív katonák, a nemtevédelmi egyetem hallgatói és a tábori lelkészi hivatást gyakorlók részéről.