Az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján a Megyeházán tartott ünnepi közgyűléssel és a Bazilika falának Emlékkeresztjénél tartott közös megemlékezéssel tisztelgett a szabadságharc előtt Fejér és Székesfehérvár... 

A megyeházán 9.30 órakor kezdődött az ünnepi közgyűlés, melynek elnökségében Vargha Tamás, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere, Pleizer Lajos, a megyei közgyűlés alelnöke, Brájer Éva (a közönség soraiban), Égi Tamás és Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármesterei, dr. Varjú Mihály, a megye főjegyzője és dr. Molnár Krisztián, a megye aljegyzője foglaltak helyet. Kiemelt meghívottként vett részt Magyarország kormányának képviseletében dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője is.

 

 

 

 

 

 

További, világi és egyházi vezetők is részt vettek a megemlékezésen, úgy mint Fucsku Sándor dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke, dr. Simon László dandártábornok, Fejér megye rendőrfőkapitánya, Fülep Zoltán alezredes, a Fejér megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője, dr. Soós Gyula, a Fejér Megyei Bíróság elnöke, dr. Juhász András, Fejér megyei főügyész, Spányi Antal megyéspüspök, valamint az egyházak, továbbá a fegyveres és rendvédelmi szervek más, megjelent vezetői.

Mellettük eljöttek még megyei országgyűlési képviselők és polgármesterek, a Fejér Megyei Közgyűlés és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlésének tagjai, Fejér megye díszpolgárai is.

 

A Fejér Megyei Szent György Kórház kórusának, valamint Kelemen István, Tűzkő Sándor, Csizmadia Gergely, és Quintus Konrád, a Vörösmarty Színház művészeinek ünnepi műsora után Vargha Tamás, a megye közgyűlésének elnöke mondott ünnepi beszédet,

 

Vargha Tamás elmondta, hogy bár évtizedeken át hallgatásba kényszerítettek egy egész nemzetet, ’56 emlékét nem lehetett elfojtani. A rendszerváltozáskor egy ország figyelte megrendülten a 301-es parcella kihantolásának képeit, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése pedig joggal válhatott a magyar demokrácia születésének szimbólumává. 1989. október 23-án, a szabad, független, demokratikus Magyarország létrejöttével a nemzet leszámolt mindazzal, ami 1956-ot megtagadta.

1956 megmutatta, hogy a morál nélküli hatalom nem sebezhetetlen - folytatta. 1956 hősei, az utcára vonult diákok, fiatalok, idősek, munkások, egyetemi tanárok mind egy szebb jövőért, a demokráciáért kockáztatták és áldozták életüket, közben pedig olyan összefogás alakult ki az emberek között, amilyenre a történelem csak kevés példát tud felmutatni.

Ezeket az embereket ünnepeljük ma – mondta Vargha Tamás -, akik a legreménytelenebbnek hitt pillanatokban is képesek voltak felülkerekedni félelmeiken, hogy világra szóló tetteket hajtottak végre.

De nem felejthetjük el azt sem – tette hozzá -, hogyan gyalázták meg később ’56 hőseinek emlékét, hogyan tartották félelemben, s ítélték hallgatásra a gyászolókat, bebörtönzötteket, akiknek szeretteit a budapesti kisfogház udvarán ásták el, és sírjuk felett selejtes bútorokat tároltak. Az a rendszer alapjaiban volt romlott, erkölcstelen és becstelen... És sokan közülük a rendszerváltozáskor hirtelen 1956 örököseivé váltak...

Ma azok lehetnek igazán ’56 örökösei, akik képesek kitépni magukat az önös érdekek hálójából, és a közösség felé fordulnak - folytatta. 21 éve már, hogy szabad, demokratikus hazában élünk, már nem kellett egy jobb életért az utcára vonulnunk, és véráldozatot hoznunk. De méltónak kell lennünk elődeinkhez, ’56 örökségéhez tetteinkben, cselekedeteinkben! Az elmúlt években mintha a múlt árnyéka borult volna Magyarországra, még a régi szlogenek is felhangzottak, miközben a haza kiárusítása, a gyors haszonszerzés, a gyengék eltaposása kezdett követendő példává válni.

De az utolsó percben véget vetettünk a felelőtlen politizálásnak! Az emberek összefogtak, és elkötelezték magukat az igaz értékek mellett. Közösen képesek voltunk visszavezetni Magyarországot arra az útra, melyet ’56 hősei kijelöltek számunkra. Most már - 1956 példáján, abból erőt merítve - képesek vagyunk tiszta fejjel és igaz szívvel dolgozni azért, hogy hazánk sereghajtóból ismét az élre kerüljön! - fejezte be.

 

A beszéd után Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a „Hazám, hazám” című áriát adta elő Mészáros János Elek, Simándy díjas énekes, zongorán kísérte Tóka Szabolcs.

 

A műsorszám után Győri Mihály '56-os veteránnak Vargha Tamás, az 1956-os forradalomban és szabadságharcban tanúsított példamutató helytállásáért, elnöki elismerést adott át.

 

Őt követően - nemzeti ünnepünk alkalmából, Dr. Simon László rendőr dandártábornok úr, Fejér megye rendőrfőkapitánya és Fülep Zoltán tűzoltó alezredes úr, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője előterjesztése alapján – további díjak kerültek átadásra:

 

A Fejér Megyei Közgyűlés elnökének dicséretében részesült

- Bárándiné Kertész Rita rendőr alezredes asszony, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon végzett kiemelkedő szakmai munkájáért

- Dr. Fazekas Éva Szilvia rendőr alezredes asszony, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon végzett kiemelkedő szakmai munkájáért

- Fodor Imre rendőr zászlós úr, a bicskei rendőrkapitányságon végzett kiemelkedő szakmai munkájáért

- Dr. Horváth Csaba Balázs rendőr százados úr, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon végzett kiemelkedő szakmai munkájáért

- Kaposvári Erika asszony, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság személyi állományában végzett átlagon felüli munkájáért

- Kertészné Varga Piroska rendőr őrnagy asszony, a Sárbogárdi Rendőrkapitányságon végzett kiemelkedő szakmai munkájáért

- Perger Ágnes Anna tűzoltó őrnagy asszony, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság személyi állományában végzett átlagon felüli munkájáért

- Rideg Sándorné asszony, a Gárdonyi Rendőrkapitányságon végzett kiemelkedő munkájáért

- Tóth Pál rendőr főtörzsmester úr, a Dunaújvárosi Rendőr kapitányságon végzett kiemelkedő szakmai munkájáért

 

Az elismerések kiosztását követően a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében Csány Attila, a POFOSZ megyei alelnöke, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökeként, az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek ápolása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára a POFOSZ által alapított emlékplakett ezüst fokozatát adta át dr. Balogh Ibolya asszonynak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanő, a köz szolgálatában hosszú időn át végzett példamutató munkájának elismeréseként, a Politikai Foglyok Szövetsége a Hazáért érdemkeresztet adta át Balsay István úrnak, a magyar haza érdekében végzett áldozatos munkájának elismeréseként Cziryék Ferenc úrnak és Gyarmati László úrnak.

 

Ezután elhangzott még a plénum előtt, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából Hende Csaba úr, a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztere a honvédelem érdekében végzett, kimagasló tevékenysége elismeréséül első osztályú Honvédelemért Kitüntető címet adományozott dr. Varjú Mihálynak, Fejér megye főjegyzőjének, aki a kitüntetést október 22-én a Honvédelmi Minisztérium központi ünnepségén vette át a minisztertől.

 

Végezetül Vargha Tamás elnök úr az elismerésben részesülteket és családtagjaikat, valamint a többi meghívottat rövid pohárköszöntőre hívja a Címerterembe, ezt követően mindenki átment a Szent István Bazilika oldalánál lévő '56-os Emlékkereszthez, ahol 11 órakor Székesfehérvár Megyei Jogú Város és Fejér Megye Önkormányzatának közös ünnepsége tovább folytatódott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Emlékkeresztnél – a zászlók bevonulása és a Himnusz eléneklése után - Vargha Tamás beszédjében először Arany Jánost idézte, '56-ra utalva - ”Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak…” -, majd Orbán Viktort idézte: „A forradalmakhoz nincs szükség tehetségre, nem kell rendkívülinek lenni. A forradalomhoz egyszerre sok ember hite kell, amit át lehet egymásnak adni, egymás közelében meg lehet sokszorozni. A forradalmakat dühös emberek robbantják ki”.

Az embereket akkor a harag, a tiltakozás az intézményeket, a mindennapokat, a legszemélyesebb kapcsolatokat sőt, az emberek személyiségének leglényegét is bitorló zsarnok hatalom elleni harag vitte az utcára - mondta. Aztán az áradat felszínre dobta vezetőit, sem külső erő, sem belső konspiráció nem játszott szerepet a magyarországi kommunizmus összeomlásában.

A harcban elesettek sírján már a fegyverropogás alatt is gyertyák gyúltak - folytatta. „Október tűzvirágai” a mécsesek, gyertyák ma is meggyulladnak az emlékhelyeken. Azután a kádári megtorlás rémtettei következtek, hogy újra a félelem legyen úrrá a lelkeken.

Mit tehetünk ma? - zárta beszédjét. Vörösmartyval kérdezzük: „Mi dolgunk a világon?” Nos, egy népességében vészesen fogyatkozó, gazdaságilag tönkretett, társadalmilag-politikailag megosztott, erkölcsében megromlott ország jövője a tét. A parancs: ”…küzdeni, / Erőnk szerint a legnemesbekért !”

 

Őt Cser-Palkovics András követte a mikrofonnál, aki szerint 1956 legjellemzőbb vonása, hogy boldogság ült azok arcán, akik lerázták magukról béklyóikat. A bátorság forradalma volt '56, és még a tankok fenyegetése sem tudta megfékezni az emberek szabadságvágyát.

'56-nak köszönhetjük – folytatta -, hogy a világ megismerte és tisztelte (sőt a mai napig tiszteli ezért a tettéért) Magyarországot, hogy felemelő volt magyarnak lenni.

'56 mindenki forradalma volt – mondta Cser-Palkovics András -, egyedül azoké nem, akik ellene keltek, és akiknek a parancsára, közreműködésével az orosz tankok a tömegbe lőttek, Fehérváron is hat embert ölve meg így.

Városunkban is a diákok voltak az események elindítói, de aztán munkások, asszonyok, köznapi emberek csatlakoztak hozzájuk. '56 hősei nem voltak megvásárolhatók folytatta – és azok sem, akik szeretteiket sem temetni, sem gyászolni nem tudták a terror évei alatt.

A diktatúra – bár a testet börtönözte be – a lelkeket akarta gúzsba kötni – folytatta. A börtön és a hazugságok mellett akár a „gulyáskommunizmus” délibábjával is, míg aztán '89-ben újra felfénylettek '56 eszméi.

De míg voltak, akik a becsület útján indultak el, akadtak, akik a hazugság útján jártak tovább, ám 2010-ben az emberek egyértelműen kinyilvánították: a hit, a becsület, a remény útját akarják járni!

Maradjunk hát hűek '56 eszményeihez – fejezte be Székesfehérvár polgármestere -, és teremtsük meg Fehérváron is az áhított jövőt.

 

 

 

A beszédeket követően a megye és a város vezetői, az egyházak, a fegyveres testületek, a politikai és a civil szervezetek vezetői és képviselői, majd az ünnepség más résztvevői helyezték el koszorúikat, virágaikat az emlékműnél.