Isten hozta nálunk!
Önkormányzat
- Fejér Megyei Önkormányzat
- Duna-mente - Fejér megye különleges gazdasági övezet
- Nemzetiségi Önkormányzatok
- Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács
- Albensis Fejér Megyei Területfejlesztési Nonprofit Kft.
- Fejér Megyei Értéktár
- Fejér Megyei Foglalkoztatási Partnerség 2021-2027
- Fejér Megyei Foglalkoztatási Paktum
- Választás
- Kapcsolat
- Közérdekű adatok
- Fejér Megyei Klímastratégia és Éghajlatváltozási Platform
- Fejér megyei felzárkóztatás- politikai együttműködés fejlesztése
- kitüntető cím és díjak
- A 2021-2027 tervezési időszak stratégiai szintű előkészítése Fejér megyében
- A 2021-2027 időszak projektszintű előkészítése Fejér megyében
- Kincsestáj kerékpárút
- Fejér megyei identitás elősegítése térségi szemléletben
- Fejér megye és Tusnádfürdő testvérkapcsolata
- Mór-Bodajk kerékpárút
- E-önkormányzat
Foglalkoztatás
KÖZADATKERESŐ
Közhírré tétetik
Kati nénik
2010.11.29.
Megtartották a fehérváriak hagyományos Katalin-napi ünnepségüket a Liszt Ferenc utcai szobornál, illetve a Felsővárosban...
A város egyik legnépszerűbb szobra lassan tíz éve indította arra a városi és felsővárosi lokálpatrióták egy részét, hogy évről-évre vidám, hagyományteremtő ünnepséggel emlékezzenek meg a Katalinokról, kiemelten pedig a Felsőváros igyekvő fertályos asszonyairól, régvolt polgárairól.
A város egyik legnépszerűbb szobra lassan tíz éve indította arra a városi és felsővárosi lokálpatrióták egy részét, hogy évről-évre vidám, hagyományteremtő ünnepséggel emlékezzenek meg a Katalinokról, kiemelten pedig a Felsőváros igyekvő fertályos asszonyairól, régvolt polgárairól.
Az ünnepség természetesen a Belvárosban, szobornál kezdődött, muzsikával és virágszálas köszöntéssel, majd a felsővárosi Szent Sebestyén templomnál folytatódott, ahol Vargha Tamás országgyűlési képviselő, megyei közgyűlési elnök is beszédet mondott.
Kati néni egy olyan kor jelképe lett - mondta -, amelyben szorgos iparosok, megbecsült mesteremberek gyártották portékáikat műhelyeikben a Felsővárosban, a portákon és kis földjeiken szorgoskodó asszonyaik pedig ma „biónak” nevezhető kacsáikat, libáikat nevelték, sütötték és hordták a piacra. A lányok és a legények hétvégén táncba igyekeztek, esetleg a moziba, de semmiképpen sem a parkok padjaira, füstölni, inni és lebzselni - tette hozzá.
A változó világ gyakran sajnos válogatás nélkül gyűri maga alá múltunkat - folytatta -, szemetet, lomot és értéket együtt, mi pedig csak későn kapunk észbe, hogy útközben elvesztettünk valamit. Óriási szerencséje minden közösségnek – így városunknak és a Felsővárosnak is -, hogy mindenhol akadnak lelkes művészek, lokálpatrióták, akik két kézzel kapnak a szép és eltűnő pillanatok, megmentésre érdemes hagyományok után.
Szerencsére letelepednek új családok is itt, a Felsővárosban. Vállalkozók, mesteremberek, nyugalmat kereső értelmiségiek, óvodások, kisiskolások, akik új játékokat tanulnak, de az igazi öröm az, hogy együtt él velük a múltunk is. Ám nem feledkezünk el azokról az eleinkről sem, akik itt élték le életüket, itt gyarapították családjuk, városrészük, városuk és nemzetük vagyonát, színesítették kultúráját. Éljenek hát a Katalinok, éljenek a felsővárosiak! - fejezte be.
Az este egy kis vásári eszem-iszommal, majd a Felsővárosi Közösségi Házban műsorral, batyus bállal zárult.