December 3-án, a Fogyatékosok Világnapján jótékonysági gálát tartottak a Vörösmarty Színházban, fotókiállítással és Börcsök Enikő előadásával... 

A régóta szervezett és a Fejér megye, illetve Székesfehérvár jelentős támogatásával megtartott rendezvény a fogyatékos emberek sorsára és problémáira igyekezett ráirányítani a figyelmet. Külön hangsúlyt kaptak az autizmussal élők, hiszen az egyik fő szervező a „Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány” volt, akik pedig velük foglalkoznak.

 

Az este első rendezvényét, Szabó Márta és Rajczy Mátyás fotókiállítását Brájer Éva, Székesfehérvár alpolgármestere nyitotta meg. A sérült emberek világa egyáltalán nem beszűkült – mondta -, csupán egy sajátos világ, amelyről az egészségeseknek sajnálatosan kevés ismeretük van. Pedig arra, hogy a kettő között van átjárás, akad bizonyíték, például ez a kiállítás is. A művészet nyelvét mindkét helyen hasonlóan beszélik – derül ki a képekből -, minél több alkalom kellene tehát, hogy az „ép” emberek megismerjék sérült embertársaik művészetét is.

 

A megnyitót követően hamar benépesült a nézőtér is, Börcsök Enikő előadása telt ház előtt kezdődhetett. Előtte azonban Vargha Tamás megyei közgyűlési elnök, Brájer Éva alpolgármester és Vasvári Csaba, a színház igazgatója beszéltek röviden a színpadon.

Vargha Tamás elsőként az emlékezetes „Rainman”-t, az „Esőember”-t idézte fel, mert mint mondta, ez a film érzékeltette igen jól, mennyire keveset tudunk az autizmussal élőkről, és hogyan változtathatja meg egy addig kívülálló viszonyát a fogyatékos emberekkel kapcsolatban a megismerés.

A művészet hatalmas erő – folytatta -, amely segíthet felszámolni azt az elzárkózást, sőt gyakran kirekesztést, amit az egészségesek világa századokon keresztül a sérültekkel szemben tanúsított. Ideje lenne levetkőzni hiúságunkat és nagyobb empátiával tekinteni a fogyatékkel élőkre, különösen pedig megérteni az ünnep üzenetét: az épek nem feltétlenül többek, inkább csak mások, hiszen manapság egyre több, fogyatékkal élő is megtalálja társadalmilag is hasznos helyét a mindennapokban. Szolgálja ezt a változást a mai este is! - fejezte be

 

 

Brájer Éva a képességek relatív tökéletességéről szólt, hiszen – mint mondta – látásunk, hallásunk, egyéb érzékeink nevetségesek egy-egy állatéhoz mérten, mégsem tekintjük magunkat fogyatékosnak. És persze nem ritka az sem – folytatta -, hogy a természet valaminek a hiányát másvalami bőségével kompenzálja. Gyakran tapasztalhatjuk például – mondta -, hogy a fogyatékosok testi vagy szellemi hiányosságait érzelmi életük, emberi kapcsolataik gazdagsága ellensúlyozza.

Érjen tehát véget minden féle elzárkózás, már legfiatalabb gyermekeink is ismerjék meg a sérült emberek világát, az el- és befogadás legyen mindennapi gyakorlat! Advent különösen alkalmas és felemelő időszak arra, hogy mindezekért tegyünk – fejezte be.

 

Végezetül Vasvári Csaba színész-igazgató beszélt, hangsúlyozva, hogy a színháznak nagy öröm, ha túlléphet napi funkcióján, és olyan fontos társadalmi változásokban vállalhat szerepet, mint a fogyatékosok világával kapcsolatos tudatformálás. Ráadásul a szervező alapítvány is jó ismerősük – támogatottjai a Thália tenyerén programnak is -, és az is külön öröm, hogy épp a színművészetet, a való világ esszenciáját hozták be a ház falai közé mint eszközt, hogy a nézők világlátását formálhassák.

 

Börcsök Enikő előadása igazán lekötötte nézői figyelmét, arról és úgy szólt – autisták saját feljegyzéseire támaszkodva a monodrámában -, amiről és ahogyan a köznapi „ép” emberek keveset tudnak. Talán tanulságul az a mondat álljon itt, amit a darab végére a díszletre a művész – monologizálása közben – felírt és összerakott:

 

„Volt egyszer egy világ,

a világon egy földrész,

a földrészen egy ország,

az országban egy város,

a városban egy ház,

a házban egy lakás,

a lakásban egy szoba,

a szobában egy ember,

az emberben egy világ.”