Lassan hidegebbek lesznek és rövidülnek a napok.

Ha szabályszerű az évszakok váltakozása, az első lehulló hópelyhekkel halkan, szemérmesen felbukkannak az első karácsonyi gondolatok.

Karácsony – a szó varázsától nem szabadulhat a szív.

A betlehemi éjszaka csendjében, a Születés misztériumában lobbant fel az emberi szíveket is felmelegítő láng.

„Ebben a lángban,

épen marad a szalma,

nem roskad,

nem törik,

nem koromlik el alatta.

Mert Aki fölötte,

Annak szeretetétől gyullad,

sugárzón sugárzik :

Isteni lényéből úgy ád” – írta Nagy Gáspár, a költő.

Hány karácsony varázsolta újból és újból érző emberré a véleménykülönbségtől érdekellentétektől, ellenségeskedéstől megkövesült szívű emberiséget !?

 

A sötétnek mondott középkor egy umbriai éjszakáján a szegénységet megszentelő Ferenc testvér, a Poverello karjában mintha megéledt volna a Kisjézus szobra, hogy újra megtöltse az embereket fénnyel és meleggel. És a fáradt, beteg, kemény szívek feléledtek, örömmel teltek meg.

 

Mi az akadálya, hogy a harmadik évezred első évtizedének végén, a karácsonyi várakozásban élő embereket eltöltse a bizalom a jövőt formáló szeretet erejében?

Az emberi élet igazán nagy tettei nem pusztán a gondolkodásból, az értelemből fakadtak, sokkal inkább a szívből, a csendben munkáló szeretetből.

 

A nagy dolgok csendben történnek. A külső események zajában, a várakozás türelmetlen feszültségében néha elveszítjük a tájékozódásunkat. Tűzijátékot rendezünk, mert azonnal akarjuk a fényt, árucikkekkel mímeljük az ünnepet, pedig a mítosztalanságba menekülő ember nemcsak önmagától idegenedik el, hanem embertársaitól is elhidegül.

 

Ám ha a karácsonyi készülődés izgalmai közepette is képesek vagyunk csendet teremteni magunkban, akkor a belső látás tisztaságában meglátjuk a fényt, és nyilvánvalóvá válik : már magunk mögött hagytuk a sötétséget.

 

Ez a felismerés nyitja meg az utat céljaink felé. Az elhatározás és az elszántság halk mozdulásában, a csendes áldozatban, az önlegyőzés fegyelmében a fény, a megálmodott és megtervezett jövő felé törekszünk.

 

A karácsony az ember isteni stílusú megközelítése, az emberek közötti űr felszámolásának módja. Karácsonykor a szeretet megérinti a szíveket, tettre szólít és alkotásra serkent.

 

Szeretetben gazdag, áldott Karácsonyt kívánok! Töltse el az emberi szíveket a békesség, az együttérzés, az összetartozás, az Isten és emberszeretet felfénylő öröme 2010. karácsonyán.

 

 

 

Vargha Tamás

a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke