Végére ért ugyanis az a közös projekt, amelynek révén megújulhattak a két település általános iskolái, valamint új óvoda épülhetett Seregélyesen.

A „Közösen egy-másért” - avagy társuló intézmények infrastrukturális fejlesztése- KDOP 5.1.1/2F-2f névre hallgató nyertes pályázaton közel 500 millió forintot nyert a két község. A projekt eredményeként Seregélyesen egy új építésű óvoda jött létre és beépült az iskola egyik szárnyának tetőtere. Sárosdon energiatakarékossági célból felújítások történtek és megépült egy új tornaterem.

 

 

A tegnapi projektzáró rendezvényre zsúfolásig megtelt a seregélyesi kultúrház. Az intézmények tanulói színes programokkal köszönték meg a fejlesztéseket, de a polgármesterek sem maradtak el tőlük köszönetnyilvánításban. Mind Horváth Sándor, mind Lehotainé Kovács Klára hangsúlyozta, a jövő érdekében vállalták azt a nem kevés munkát, amellyel a projekt lebonyolítása járt. Az eseményen – többes érintettség okán is – részt vett Pleizer Lajos, a Fejér Megyei Közgyűlés társadalmi alelnöke, aki a következőkkel köszöntötte a lezárult fejlesztéseket:

- Amikor arra kértek, hogy néhány gondolatot mondjak, a mai ünnepélyes zárórendezvényen azonnal igent mondtam. Igent mondtam - önző indokok alapján. Arra gondoltam ugyanis, hogy kevés olyan pedagógus van, aki egy munkahelyen dolgozva végig követte iskolájának változásait, beosztott tanárként, intézmény vezetőként, helyi politikusként, majd végül a megyei önkormányzat alelnökeként. Részese, s tán alapítója lehettem a sárosdi iskola életének, s az utolsó 10-15 évben együttműködő partnere a seregélyesi intézménynek. Kezdetben csak kölcsönösen résztvevői voltunk egymás rendezvényeinek, majd együtt pályázó partnerek, végül pedig nagy léptékű felújításokat magába foglaló fejlesztések társ tettesei. Együttműködő feladatokat közösen ellátó a fenntartó önkormányzatokkal együtt gondolkodó önkormányzati vezetők. Ezért a felkérés nagy megtiszteltetés számomra. S az elmondottak után nem tűnik hiteltelennek, ha azt mondom, szermélyes öröm és jutalom, hogy ma egy több mint félmilliárdos fejlesztés megvalósulásának ünnepi záró eseményén lehetek jelen.

Mint jelentenek a száraz tények: Sárosdon tornaterem, a rési épületek szigetelése és külső felújítása, a konyha rekonstrukciója, eszköz beszerzés, Seregélyesen az iskola bővítése új óvoda építése, régen esedékes felújítások. Mindezek eredményeképpen olyan iskolaközpont, amit az ország bármely települése, faluja, városa irigyelhet tőlünk. Huszonegyedik századi infrastruktúra: az épületektől a bútorokig, a felszerelésektől a világhoz való kapcsolódás technikai lehetőségéig.

Jó húsz évvel ezelőtt - a rendszerváltáskor - valami hasonlóról álmodtunk. Nem tudtuk, hogy ez valósul meg, s azt sem, hogy így. Néha talán el is bizonytalanodtunk, időnként kissé hite hagyottak lettünk. Hiszen nem mindig fújtak jó szelek. Az önkormányzatokra és iskoláikra gyakran rá járt a rúd. Nem volt ez másként a mi önkormányzataink esetében sem. De Seregélyes és Sárosd önkormányzata sosem akart kicsi lenni. Mindig mert nagyot álmodni. Intézményeink különböző utakat jártak be. Létesítettünk testvériskolai kapcsolatokat, határon túli magyar iskolákkal, létrehoztunk közös művészeti oktatást, működtetünk országos hírű erdei iskolát, példaértékű óvodai nevelési programot, rendelkezünk kistérségi nevelési tanácsadóval… A sor folytatható.

Két éve pedig egyesítve erőinket, közös intézményt hoztunk létre. Eddigi tevékenységünk eredményeként a tartalmi szakmai fejlődést a még jobb, még eredményesebb munkát lehetővé tévő, minden igényt kielégítő körülményeket mindkét településen.

A középkori Debrecen óriási dilemma előtt állt. Városfalak építésébe kezdjen - ráköltve minden pénzét, vagy másképpen védje magát. A döntés iskolaalapítás volt. A várfalak rég leomlottak volna azóta, az iskola viszont ma is áll. Debrecen több tízezer diák otthona. Az ország büszkesége.

A Trianon utáni romokon országot építő elődök egyik legnagyobbika gróf Klebelsberg Kunó ötszáz iskolai tantermet ígért- s épített több ezret.

A seregélyesi és a sárosdi döntést hozók nem a debreceni feljegyzéséket, és a klebelsbergi törvényt olvasgatták határozatuk meghozatalakor, de az elődök példája ott lebegett szemük előtt. S ahogy az elődök, a mostani döntéshozók is jó döntést hoztak. Jó döntést hoztak, mert nem hagyták az iskolát! S tudom, hogy nem fogják hagyni a templomot sem.

Legyünk hát büszkék a létrehozott értékekre. Hasznosítsuk gyermekeink, településeink, az ország javára! – zárta ünnepi beszédét Pleizer Lajos.