Az eseményen jelen volt Pleizer Lajos, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke is, ahol gondolatait is megosztotta a hallgatósággal.

 

 

- Azt hiszem, hogy a rendszerváltáskor, később pedig, amikor az Unióba vágyakoztunk, legtöbbünk szeme előtt nem feltétlenül a multinacionális tőke beáramlása lebegett. És nem is a hazai vállalkozói tőke további koncentrációja, vagy a közpénzek tíz- és százmilliárdjait elnyelő, ám azokkal közel sem arányos foglalkoztatást biztosító mega-beruházások csábítottak. A legtöbben éppen az egyéni-, mikro-, kis- és középvállalkozások boldogulását, a nagyban, de emberi léptékben gondolkodó családi gazdaságok létrejöttét, megerősödését vártuk. Azt reméltük, hogy a dolgos élethez, tisztes keresethez, de még csak az óvodához, iskolához, rendelőhöz vagy postához sem kell majd elhagyni lakóhelyünket, melynek utcái, házai rendezettek, parkjai virulók, levegője tiszta lesz. Mindez most egy kicsit utópisztikusnak hangzik. Nem akarnám persze sem a multinacionális cégeket, sem a bankházakat kiseprűzni Magyarországról, hiszen a Széchenyi Kártyát igénylő vállalkozók közül is sokan nagy bajban lennének, ha nem lehetnének mások beszállítói, vagy nem juthatnának hitelhez. Most, amikor a 150 ezredik Széchenyi Kártyát és az első Agrár Széchenyi Kártyát nyújtjuk át, látnunk kell, óriási szükség volt és van ezekre. Külön öröm, hogy már nem csak az ipari vagy kereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, hanem az agráriumban dolgozók is segítséget kaphatnak a kártya révén. Fejér megyében, az egyik legjobb adottságokkal rendelkező Mezőföldön ez kiváltképp fontos lépés – hangoztatta Pleizer Lajos.

 

Radetzky Jenő, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is sikertörténetről beszélt, s kiemelte, a Széchenyi-kártya túlélte az utóbbi tíz év viszontagságait. Javasolta, hogy a határon túli magyaroknak is legyen lehetősége hozzájutni a kártyához, de annak neve Wekerle Kártya legyen.