Isten hozta nálunk!
Önkormányzat
- Fejér Megyei Önkormányzat
- Duna-mente - Fejér megye különleges gazdasági övezet
- Nemzetiségi Önkormányzatok
- Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács
- Albensis Fejér Megyei Területfejlesztési Nonprofit Kft.
- Fejér Megyei Értéktár
- Fejér Megyei Foglalkoztatási Partnerség 2021-2027
- Fejér Megyei Foglalkoztatási Paktum
- Választás
- Kapcsolat
- Közérdekű adatok
- Fejér Megyei Klímastratégia és Éghajlatváltozási Platform
- Fejér megyei felzárkóztatás- politikai együttműködés fejlesztése
- kitüntető cím és díjak
- A 2021-2027 tervezési időszak stratégiai szintű előkészítése Fejér megyében
- A 2021-2027 időszak projektszintű előkészítése Fejér megyében
- Kincsestáj kerékpárút
- Fejér megyei identitás elősegítése térségi szemléletben
- Fejér megye és Tusnádfürdő testvérkapcsolata
- Mór-Bodajk kerékpárút
- E-önkormányzat
Foglalkoztatás
KÖZADATKERESŐ
Közhírré tétetik
Az 1981-83 között történtekre Opole testvérvárosból illetve a testvérmegyéből érkezett vendégek jelenlétében emlékezetett Straszewski Andrzej, a Bem József Kulturális Egyesület elnöke a nehéz időkre.
A lengyelek fontos ünnepén az opolei Fryderyk Chopin Állami Zeneiskola és a székesfehérvári Hermann László Zeneiskola adott műsort. Székesfehérvár városát az eseményen Róth Péter alpolgármester képviselte, és részt vett Tóth Erika, megyei képviselő, a nemzetközi kapcsolatok tanácsnoka.
Straszewski Andrzej felidézte: Lengyelországban az 1980-81-es évtől rohamosan romlott az élelmiszerellátás, az emberek híján voltak az alapvető árucikkeknek is.
Bevezették a jegyrendszert, drámaian süllyedt az életszínvonal, és egyre mélyebbé vált a belpolitikai válság, nőtt a fennálló politikai rendszerrel szembeni ellenérzés. A Szolidaritás szakszervezetbe néhány hét alatt több millióan léptek be, és általános volt a meggyőződés arról, hogy új fejezet kezdődik Lengyelország történelmében. Azonban 1981 márciusában a Szolidaritás aktivistáit már katonai erő bevetésével durván bántalmazták. Októberben Jaruzelski tábornok lett a lengyel első titkár, aki a szükségállapot bevezetését egy állítólagos szovjet beavatkozás veszélyével indokolta. Decemberben katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, a távközlést, a rádiót, a televíziót, a közlekedést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket és a stratégiai fontosságú üzemeket. Az 1982-es évben országszerte ismétlődtek a megmozdulások, a sztrájkok, több helyen fegyverek alkalmazására is sor került a rendőrség és a katonaság részéről. Az év végére a hatalom urává vált a helyzetnek, s először felfüggesztették, majd 1983 júliusában megszüntették a szükségállapotot. Amelynek ugyan vége szakadt, de a rendszer megingott, és 1989-ben Jaruzelskiék arra kényszerültek, hogy a hatalom átadásáról tárgyaljanak a Szolidaritás képviselőivel.