Azért gyűltünk ma itt össze, hogy emlékezzünk államalapító királyunk, Szent István fiára, Szent Imre hercegre. Hogy emlékezetünkbe idézzük tetteit, munkásságát, hogy felidézzük mindazt, ami életéből, cselekedeteiből ma, itt és most hozzánk szól. Hogy erőt és bátorítást merítsünk István király és Imre herceg életművéből.

  Fontosnak tartom azt, hogy augusztus 20-a közeledtével ne csak elmerengjünk a régmúlt időkön, hanem a maga elevenségében tanuljunk Szent István és Szent Imre herceg emberi nagyságából és történelmi művéből. Ezer év elteltével ma is korszerű az államalapító király azon politikai szemlélete, hogy egy ország népéről csak felelősen és távlatokban szabad gondolkodni. Követendő példa ez mindannyiunk számára, mert nem hagyhatunk mindent a sorsra és a végzetre.
  De milyen is volt Szent Imre? Idézzük fel alakját!
  Kétféle vér egyesült ereiben. Az apai ágon magában hordozta a honfoglaló ősök hősies tradícióját, a keleti kultúra szellemét. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja bajor Gizella az európai műveltséget, a nyugatot testesítette meg. Az apai és az anyai öröksége bár kétféle volt, de jól megfért egymással. Szent Imre igazi közép-európai volt. Itt, kelet és nyugat határán.
   Mint a korabeli krónikásoknál olvashatjuk, István szenvedélyesen szerette fiát, Imrét. Nevét nap nap után belefoglalta imádságos megemlékezésébe.  Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből a Szentföld felé tartva István udvarába került és eredeti szándékától eltérően a király mellett maradt. Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától atyja, István mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. István a herceg nevelését a fiú huszonhárom éves korában fejezte be: Imre kész volt az uralkodásra.
   István hatalmának teljében 1031-ben koronázásra készült. Imre herceget akarta maga mellé ültetni az ország trónjára. Erre az alkalomra készült Gizella királyné is, aki saját keze munkájával is hozzá akart járulni az ünnephez. Az ő irányításával varrták azt a miseruhát, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztendőn keresztül. A sors azonban közbeszólt. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és 1031. szeptember 2-án belehalt sebeibe. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: ,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...”
Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083. augusztus 20-án az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette, azaz szentté avattatta. Azóta példaképe Szent Imre herceg a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak.
   „Ha bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeressed az igaz ítéletet. Ha bírni akarod a te lelkedet, légy türelmes... mert a békességtűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenkednek" -  jegyezték le István szavait a Szent Imre hercegnek írott Intelmekben.
 
   Ezer év telt el azóta, de gondoljunk csak bele, nem ugyanúgy élőek ma is István szavai? Nekünk, István és Imre kései utódainak az a feladatunk, hogy megvédelmezzük és továbbépítsük mindazt, aminek az alapjait lefektették. Nem kevesebbet tettek ők, minthogy egy népet emeltek nemzetté, egy földrajzi helyet változtattak országgá. Ha méltók akarunk lenni az ő emlékükhöz minden cselekedetünkben benne kell legyen István építeni akarása és Imre herceg erénye.
   Prohászka Ottokár, a mi szép emlékű, csodálatos tehetségű volt székesfehérvári megyéspüspökünk írta egykoron: ,,Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.”

   Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk méltóak Szent István király és Szent Imre herceg emlékéhez!