L. Simon László, József Attila díjas író új könyvét Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke mutatta be a közönségnek október 11-én a Szent István Művelődési Házban. Az eseményen dr. Balogh Ibolya, a megyei közgyűlés elnöke mondott bevezetőt, és Bakonyi István irodalomtörténész beszélgetett a szerzővel, aki a megyei közgyűlés oktatási és kulturális bizottságának elnöke is.

  A Kortárs Kiadó gondozásában megjelent kötet alcíme: A (kultúr)politika fogságában. Az egyes írásokon érződik, hogy alkotójuk nem csak szemlélője a politika jelenségeinek, hanem vállalja a közéleti cselekvés manapság nem túl hálás feladatát - ahogyan erre köszöntőjében dr. Balogh Ibolya, a megyei közgyűlés elnöke is utalt.  Elmondta, hogy minden egyes írás "vészjelzést ad az egyre súlyosbodó kulturális-közéleti-politikai gondokról. Arról, hogy a hatalom magára hagyta a magyar társadalmat a nemzeti kultúra fenntartásának és ápolásának feladatával."  L. Simon László közéleti szerepvállalása az elnök asszony szerint azt jelzi: konkrétan cselekedni is akar, hogy a helyzet megváltozzon.
- Márpedig a helyzetnek meg kell változnia. - folytatta - Fogalmazzunk pontosan: ezt a helyzetet meg kell változtatnunk.
Kifejtette, hogy a többes szám első személyen a gondolkodó, a magyar nemzeti kultúra iránt felelősséget érző honfitársaink összességét érti. Mindazokat, akik aggódnak a régészeti értékek „reformszellemű” feltárásáról, múzeumok, nagy, kollektív tudást őrző intézmények sorsáról szóló kormányzati döntések láttán.
   Dr. Balogh Ibolya a kötetben olvasható művek közül külön kiemelte „A kulturális emlékezet düledező megyei bástyáiról” alcímet viselőt, idézve belőle  Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszternek a nemzeti nagy közgyűjtemények önkormányzatáról szóló törvényjavaslat benyújtásakor mondott szavait:
  
   „Mi lehet szebb valami, mint a XVI. századtól a XIX. század közepéig a magyar vármegye volt? És hogyha a fejlődő kor esetleg kötelez bennünket arra, hogy egyik vagy másik önkormányzati testünket megreformáljuk, vagy éppen – amit én mindig sajnálok – államosítsuk, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar nemzet élő fája mindig újabb és újabb önkormányzatokat teremjen, mert az önkormányzat a szabadság közigazgatási joga. Én pedig az utóbbi időkben átélt csalódások után sem akarok felhagyni azzal a rám nézve drága eszmével, amelyet egyesek illúziónak nevezhetnek, hogy a magyar nemzet a szabadság nemzete, amely csak akkor igazgatható jól, ha bizonyos tereken megvan a maga önkormányzata.”