Idén ünnepli fennállásának 1000. évfordulóját Fejér, Pest, Veszprém és Zala megye. Szent István király 1009-ben Sólyon adott ki adománylevelet Szent Mihály veszprémi egyházának, s ebben az okiratban említik először és bizonyíthatóan Fejért, Pestet, Veszprémet és Zalát (Kolon), valamint központjaikat: Fehérvárt, Kolont, Veszprémet és Visegrádot.

   A mindössze 452 lakost számláló, apró, Veszprém megyei település megtelt élettel és vendégekkel május 23-án. A megjelentek méltósággal emlékezni mentek, tisztelettel fejet kívántak hajtani elődeink előtt, akik megalkották, működtették, élettel töltötték meg a vármegyéket, amelyek ezer év múltán is sziklaszilárdan állnak minden külső támadás ellenére.
A nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött a falu Árpád-kori református templomában, amelyen Márfi Gyula katolikus érsek, Steinbach József református püspök, Korzenszky Richárd tihanyi perjel, Vető István evangélikus püspök-helyettes, és Bikádi László, sóly-hajmáskéri református lelkész működött közre.

   Az esemény az erre kialakított rendezvénysátorban folytatódott az ünnepi, összevont megyegyűléssel. A megnyitóbeszédet Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke mondta több száz résztvevő jelenlétében:
- Pannónia négy nevezetes megyéje és Sóly község hívására gyűltünk ma itt össze. A történelem ezen a földön jelölt otthont a magyarságnak, adott helyet a fennmaradás és az országépítés küzdelmeinek. Ez a föld, amelyen ma állunk, része volt az államalapításnak. A püspökségek és a várak mellett a megyék voltak azok a szervezeti egységek, amelyeket István az ország egységének megteremtésére, a keresztény hit és a központi hatalom megerősítésére hozott létre. Az idők során a megyék nemcsak a központi hatalom döntéseit továbbították a kisebb közigazgatási egységek felé, hanem önkormányzati egységként, egyfajta autonómiaként léteztek. Évezredes működőképességük bizonyítja, hogy a jövőben is szükség lesz rájuk. Bízom benne, nemcsak a múlt és a jelen, hanem a holnap is igazságot fog szolgáltatni ennek – hangoztatta Mádl Ferenc.

   Márfi Gyula veszprémi érsek beszédében az állam és az egyház kapcsolatát boncolgatta:
   - Manapság törekvések vannak arra, hogy az államot és az egyházat teljesen különválasszák egymástól, s az egyházat valamiképpen kiszorítsák a társadalom peremére. Ez a szétválasztás azonban komoly veszélyeket rejt magában. Amikor bemegyek egy önkormányzati vagy állami hivatalba, akkor én ott is katolikus vagyok. Amikor a templomba bemegyek, akkor én ott magyar állampolgár maradok. Ez az egész elgondolás egy szellemi öngyilkosság, mert az államnak és az egyháznak rengeteg közös teendője van. Egy állam nem lehet közömbös polgárainak a hitével és a hitből fakadó erkölcsével szemben. Az egyházak sokat tehetnek a társadalom morális válságának felszámolásáért, és tesznek is. Amennyiben egy állam kezd közömbössé válni a polgárai vallásával szemben, akkor előbb-utóbb közömbössé válik az egészségükkel, az oktatásukkal, sőt biztonságukkal szemben is, s ilyeténképpen magukkal a polgárokkal szemben is. Az állam nem lehet semleges az egyházakkal, együtt kell működnie velük. Persze túl sem kell értékelni a kereszténységet, hanem meg kell találni az optimális együttműködés kereteit – jelentette ki Márfi Gyula.

- 1009-et írtak a krónikások akkor, amikor Szent István királyunk Sólyon kiadott oklevele először említi a ma itt emlékező és ünneplő négy megyét, köztük Fejér megyét – kezdte történelmi visszaemlékezését dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. - Ezer éve már, hogy Fejér megye az ország egyik igazgatási, kulturális központja. A XVI. század első negyedéig a magyar királyok koronázási és temetkezési helye. Hosszú évszázadok, egymást követő generációk munkájának eredményeképpen a megye mindig képes volt a megújulásra, a történelem viharos évtizedeinek sikeres túlélésére. Mindaz, ami a hozzánk látogatót körbeveszi, a táj szépsége, a tárgyi emlékek, az életünk részévé vált szellemi örökség, mind magukban hordozzák az egykor ott élt emberek keze nyomát, munkáját – mondta Balogh Ibolya. Kiemelte: szentként tisztelt királyunk tevékenysége során Magyarország szilárd szerkezetet kapott. Állam született, és létrejött az állam támasztéka, a megyerendszer. Szent István olyan művet hagyott maga után, amely ezer éven át megtartotta országunkat. Az addig hontalan, szilaj magyar nép gyökeret vert, és bekapcsolódott az akkori Európa vérkeringésébe. A megyerendszer Szent István-i örökség, ezer éve működő intézmény. Néhány éve mégis azt hallhatjuk, hogy a hagyományokat, egyéneket semmibe vevő pillanatnyi politikai érdekek kívánják meghatározni az együttélés határait. Ez a szándék szembemegy ezer év minden küzdelmével, arculcsapása államalapító királyunk örökségének, a közös erőfeszítéseknek.
- A megye intézménye ezer éve is arra a természetes megfontolásra épült, hogy a hasonló helyzetük miatt összetartozók ismerik legjobban saját szükségleteiket. Céljaikat az ugyanazon közösséghez tartozók fogalmazhatják meg a legbiztosabban, és tenni is együtt tehetnek érte a legeredményesebben. A gondolat, amely szerint a régiók hatékonyabban működhetnek, teljesen valószerűtlen, megalapozatlan. A megye határain belül élő települések eltérő adottságaik, helyi sajátosságaik ellenére nem elszigetelődnek, hanem a közös érdekek mentén összefognak. A helyi értékeknek az életben maradása teszi gazdaggá és színessé kultúránkat. Ma, hosszú évszázadok távlatából tudjuk, hogy amit itt Szent István megálmodott és létrehozott, kiállta az idők próbáját. A megye intézménye életképes, működő, a benne élőknek keretet, biztonságot adó – szögezte le Balogh Ibolya.
  Szűcs Lajos, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke elmondta: Pest megye az évszázadok során „vezérmegyévé” vált, az ország gazdasági és kulturális életének centruma volt. Jól jelzik ezt azok az intézmények, amelyek alapítását a megye kezdeményezte, s azok országos jelentőségűvé váltak: az első hazai takarékpénztár, a Nemzeti Színház, a Műegyetem, a Vakok Intézete és a Pest-Vác közötti vasút. Szerinte Szent István vármegye-rendszere nélkül Magyarország eltűnt volna a történelem viharaiban.
  Manninger Jenő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke arra emlékeztetett, hogy Zala vármegye mindig az ország egyik védőbástyája volt. Kiemelte, olyan híres személyiségek köthetők a megyéhez, mint Zrínyi Miklós, a híres költő és hadvezér, Festetics György, a keszthelyi Georgikon megalapítója, valamint a reformkor két nagy politikusa: Deák Ferenc, a „haza bölcse”, a kiegyezés és a Monarchia létrejöttének motorja és Csány László, a Szemere-kormány közlekedési minisztere, a szabadságharc mártírja.
  Lasztovicza Jenő, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke hangsúlyozta, a haza jövője a lelkekben dől el, és azon áll vagy bukik, hogy a felnövekvő nemzedékek jól döntenek-e az igazság mellett. A megye mindig is jelentős szerepet töltött be a magyar állam történelmében, hiszen a magyar királynékat mindig a veszprémi püspök koronázta és ő volt a kancellárjuk is. A megyében élt vagy annak kultúrájában, művelődésében jelentős nyomot hagyott Batsányi János, Kisfaludy Sándor, Petőfi Sándor és Jókai Mór is.

   A négy megye ünnepi közgyűlése ezután közfelkiáltással határozatot fogadott el. Ennek szövege megemlíti, hogy a megyék kialakulása egyidős a keresztény magyar állammal. Az állam mellett a megye a magyarság egyetlen intézménye, amely ezer esztendőn keresztül alkalmazkodni tudott a történelem változó kihívásaihoz és ma is fontos részét képezi államiságunknak. Kinyilvánították, hogy az állam és a megyék érdekei azonosak. Kérték, hogy a törvényhozás, az állami, önkormányzati, közigazgatási funkciók, feladatok és hatáskörök teljes körű szakmai felülvizsgálata, újbóli meghatározása alapján erősítse meg a megyék szerepét az önkormányzati rendszer és a közfeladatok ellátásában.
   A megyei elnökök ezt követően emlékurnát helyeztek el a sólyi Árpád-kori templom talapzatában. A dobozba a négy megyéből származó föld, egy-egy május 23-i megyei napilap, a közös emlékérem négy megyei változata, a magyar forint pénzérme-sorozata, egy millenniumi programfüzet, valamint az elnökök és főjegyzők által aláírt határozat került. A programot a közeli ligetben emlékfa ültetése zárta.

(Fotók: Varju Zoltán Mihály)