Fotókiállítással és beszélgetéssel hívták fel társadalmunk fogyatékkal élő csoportjaira, az irántuk való közösségi együttérzés és az esélyteremtés fontosságára kedden a Viktória Rehabilitációs Központban. A rendezvény a Család Esélyteremtési és Önkéntes Házak Hálózata, Fejér Megyei Esélyteremtési Iroda és a „Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány” a Mozgássérültek Fejér Megyei Egyesületének együttműködésével valósította meg. Az est díszvendége volt Börcsök Enikő, a Vígszínház színművésze.  

 

A világnapon Rajczy Mátyás és Komka Péter munkáiból rendeztek kiállítást, melyet Dr. Dienesné Fluck Györgyi, Székesfehérvár tanácsnoka nyitott meg. „Fontosak a világnapok, mert ráirányítják a figyelmünket az élet nagy dolgaira és fontosak a jó ügyek, amelyek mellé szerencsére egyre többen odaállnak. Székesfehérvár Önkormányzata is elkötelezett az egyenlő esélyek biztosítása mellett, fontosak számára a közösségek.”- hangsúlyozta a tanácsnok.

 

Braun Erzsébet, a CsEÖH Fejér Megyei Esélyteremtési Iroda irodavezetője az egyik kiállító, az autizmussal élő Rajczy Mátyás soraival köszöntötte a megjelenteket, aki levélben üzent a közönségnek. Részlet a levélből:„Minden utazás a lélekben kezdődik. Az én utazásaim épp úgy tarthatnak öt percig, ahogy két hétig. A lényeg az, hogy értékelni tudjam az adott pillanat vagy időszak szépségét. Így volt ez például a „Méhek jövője” című képemmel. Előzőleg olvastam egy igen borúlátó újságcikket a méhek kaptárelhagyásáról. Azt jósolták, ha ez a betegség tovább terjed, és a környezet is szennyezettebbé válik, kénytelenek lesznek a legapróbb haszonállatot úgy tartani, mint a tehenet vagy a disznót: soha nem hagyhatják el a kaptárt, mesterségesen kapnak nektárt és vizet.”

 

Mit jelent mi az üzenete ennek a világnapnak? Ezzel a kérdéssel indult a beszélgetés az est vendégeivel.

 

 

Braun Erzsébet, a CsEÖH Fejér Megyei Esélyteremtési Iroda irodavezetője szerint a világnap célja figyelemfelhívás, a társadalmi szolidaritás növelése. Fontos feladata, hogy a társadalom fogyatékkal élő csoportjainak életét szebbé tegyük. Az Iroda egy éves működése óta már elindult azon az úton, hogy a szervezetek közti együttműködést generálja. Ehhez sok közös programot, érzékenyítő foglalkozást szerveztek már megyeszerte.

 

A Viktória Rehabilitációs Központ vezetője, a Fejér Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke Horváth Klára azt mondta, hogy nem nagyon szereti a világnapokat. Szerinte a hétköznapokban is oda kellene figyelni egymásra. Számára azt jelenti a világnap, hogy ha ilyenkor a város minden fogyatékosságot képviselő intézménye, szervezete együtt ünnepel.

 

Mahlerné Köfner Anikót, a Más Fogyatékos gyermekekért Alapítvány kuratóriumának elnöke felidézte a 2010-ben szervezett programjukat, melyet az autizmushoz kötődően szerveztek Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban. Itt mutatták be a közönségnek Börcsök Enikő, a Vígszínház színművésze Nemsenkilény című rendhagyó előadását, melyet autista szerzők művei ihlettek.

 

Börcsök Enikő elmondta, hogy több autista szerző művét olvasta, amelyek sajátos kifejezés és látás módja egytől egyig megérintették. Mint mondta, több autista emberrel áll kapcsolatban, aki bár nehezen barátkoznak, de neki közvetítőként mégis sikerült több barátságot köttetni. De nemcsak autisták, Down kórosok problémáival is foglalkozik. Neves kortárs festők és betegek közös munkáiból rendeztek árverést, melyből 4,5 millió forint bevételhez jutott az adott alapítvány.

 

A beszélgetés végéhez közeledve egyöntetűen megfogalmazódott a nyitottság és kezdeményezőkészség szükségessége mindkét oldal részéről. Elhangzott, hogy a fogyatékos emberek is bármilyen meglepő a társadalom számára, de tudnak segíteni. Az a legfontosabb, hogy minden ember megtalálja a helyét a világban.

 

Az ENSZ december 3-át a Fogyatékos Emberek Világnapjává nyilvánította 1992-ben, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira. A társadalom egyik legfontosabb adóssága a fogyatékos emberek felé az, hogy a jogosnál kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem biztosítja számukra a lehetőséget ahhoz, hogy a saját életükre vonatkozó döntésekben részt vegyenek.