Az ünnep eredetét az 1917. évi VIII. törvényre vezethetjük vissza. Itt mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni.

Az országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvény szerint újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította a Hősök Napját, mégpedig minden év május hónap utolsó vasárnapján.

Hősök Napján püspöki szentmise a Don-kanyar Kápolnánál

 

Hősök vasárnapján, Pákozdon, a Don-kanyar Kápolnánál tartott szentmisét Spányi Antal, Fehérvár püspöke az elesett katonákért, a háborúk áldozataiért.

„Ma azokra emlékezünk, akik világosan látták az értékek rendjét és készek voltak a legtöbbet, saját életüket is odaadni áldozatul a nemzetért, az országért, a hazáért, családjukért.

Fejet hajtunk előttük, mint akik igazán a legtöbbet tették.

Hősök nyomán születnek hősök. A tisztán látó emberek tudnak tisztánlátást tanítani. Annak a népnek, melynek tagjai képesek így gondolkodni, nem kell félnie, mert lesz jövője.

Adja az Úr, hogy a magyarnak így legyen mindig jövője. Adjon megnyugvást, békét a hősöknek, adjon nekik örök életet a mennyben, segítsen bennünket, hogy példájukat, ha kell, képesek legyünk követni, ha ezt kéri tőlünk a haza.” - imádkozta szentbeszédében Spányi Antal, megyés püspök.

Az eseményen a Székesfehérvári Egyházmegye és a Magyar Honvédség Parancsnoksága nevében Spányi Antal, püspök és Czigler Zalán, alezredes, a MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred törzsfőnöke koszorúzott.

Szintén koszorút helyezett el Dr. Görög István nyugalmazott ezredes, a Pákozdi Katonai Emlékpark-Nemzeti Emlékhely ügyvezető igazgatója és Oláh László, szakmai vezető.

A Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség nevében Berdó Gábor Károly, a szervezet elnöke köszorúzott, valamint lerótták tiszteletüket a Történelmi Vitézi Rend tagjai is.